Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 3. szám

Padányi-Gulyás Jenő (Billings, Montana):

PILLANTÁS A JÖVŐBE MAGYAR ÉS VILÁGVISZONYLATBAN

(Néhány gondolat a Chicágo-i ' Tulipános Láda" rendezésében megtartott előadásából, 1978. VI. 24.)

A magyarság túljutott a háborút követő évek két legfenyegetőbb veszélyén.

Az egyik veszélyt az jelentette volna, ha az országba vonuló szovjet orosz katona vonzó, tiszteletet ébresztő, népszerű fellépésével a közgondolkozást a régi ideálok helyett új irányba fordítja. Gondoljuk csak el, mi lett volna a helyzet, ha a háborúban megfáradt, a visszavonuló német erők által okozott rombolások láttán elkeseredett magyar nép egy igazságos, nagylelkű, új műveltségű orosz katonában ismeri fel a jövő kívánatos ember típusát; ha fiataljaink az ő dalaikat szeretik meg, az ő példájukat érzik követendőnek? Ez a Kárpátokon túli szláv kelet győzelmét jelentette volna a Szent István óta nyugathoz szegődött magyarság utolsó ezerévi teljesítményei és tervei felett.

A másik veszélyt is szorongva figyelte nyugatra kényszerült emigrációnk. Ez a veszély abban állt, hogy a Duna medencében nyomunkba lépő s a tájékozatlan nyugati hatalmak által támogatott u. n. utódállamok esetleg jobb világot képesek teremteni az ott élő valamennyi nép számára, mint amelyre a magyarság volt képes; hogy a pozsonyi magyar és német jobban él 1918 után, mint élt a szlovák azelőtt; hogy Fadrusz lerombolt Mária Terézia szobra helyett szebbet képes emelni az új gazda; hogy Komáromban, Kassán, Eperjesen nyugodtabb az élet cseh-szlovák uralom alatt s a ruténok a Kárpátok alján megelégedettebbek, mint voltak; hogy Románia vonzóbb példát képes nyújtani Erdélyben székelynek, szásznak, magyarnak és románnak a békés együttélésre és haladásra; hogy a horvátok boldogabbak Yugoszláviában, mint voltak évszázadokon át a magyar szent korona védelme alatt?

Immár hatvan évvel az uralomváltozás után megállapíthatjuk, hogy e második veszély is elmúlt.

Összegezve, megállapíthatjuk hogy a Kárpát medencébe tört orosz katona alakja rettenetes, gyűlöletes emléket hagyott és dalai, nyelve nem bizonyultak vonzónak. A magyar fiatalok nem igyekeznek oroszul tanulni, "blue jean" viselésével tüntetnek a nyugat mellett — amit a gyenge utánzatok helyett most valódi amerikai minőségében fognak otthon is gyártani — és orosz nóták helyett amerikai "jazz" és "rock” muzsika kapta meg a szíveiket. Az élet nem vált jobbá, vonzóbbá az össz-lakosság számára sehol az utódállamokban. Ami pedig ma Erdélyben folyik, az immár világra szóló politikai botrány, amit meggyőződéses kommunista vezetők tárnak a nyugati közvélemény elé, úgy hogy azt még a New York Times köreiben is észreveszik és megértik.

Nem öröm számunkra a trianoni határokon túl élő véreink fokozott szenvedéseit és megalázását látni, de bárhol élő minden jő magyarban reményt és új feladatokra való készséget ébreszt, igazoltnak látni történelmi hivatásunkba vetett hitünket.

****

Mi ez a mi történelmi hivatásunk?

Három pontba foglalva, először is: rendet, békét, haladást biztosítani "történelmi műhelyünkben” élő minden nép számára.

Szent Istváni örökségünk abban a kötelezettségünkben áll, hogy felismerjük, mit tenne egykori bölcs királyunk ma? .Ma már nem olyan néptelen a Kárpátok koronázta Dunamedence, mint volt ezer év előtt s az itt élő népek a történelmi fejlődés és az azt szolgáló nagylelkű, türelmes magyar uralom alatt nemzetiségi öntudatukban, igényeikben megerősödve várják az új idők új rendjét.

22