Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
Ebben az tíj rendben, úgy lehet egy Dunai Federáció keretei közt minden társország annyi jogot, annyi szabadságot kell majd élvezzen, amennyit a területén élő más nemzeti ségűeknek is megadni, biztosítani hajlandó. Ilyen federáció tervét dolgozta ki néhai Kardos Béla barátunk vezetésével az a munkaközösség, amely az ugyancsak néhai Szász Béla által alapított Mid-European Research Institute keretében a Studies for a New Central Europe című folyóiratot is életre hívta és annak 1971 évi első számában (Series 3, No. 1) "Blueprint for a New Central Europe" címen közreadta és minden érdekelt ország külügyi hivatalának meg is küldte. Egy ilyen federációbanújra együtt találná magát a táj mindennépe, egy Mátyási, esetleg Nagy Lajosi keretben. Az összetevő országok egymásközti határainak rendezése a federáció belügyi, közigazgatási problémájával csökkenne és ilyenként rendeződnék. A federáció törvényhozó testületé Kardos Béla álma szerint egy Pozsony közelében alapítandó új szövetségi fővárosban, Metrodanubiában ülésezne s támogatná a kormányzásban a három vagy ötévenként cserélődő szövetségi elnököket. Történelmi alkalom volna ez arra, hogy a társországokból származó elnökök megmutassák a federáció összes népeinek: ki mit ér? Melyikük történelmi tapasztalatokon alapuló igazságérzete és méltányossága biztosít több békét, haladást, megelégedettséget minden itt élő nép számára? Egy emberöltő idejébe se fog talán kerülni, hogy hitünk szerint a magyar vezetés, a magyar kormányzás, a magyar igazság fölénye régi fényében ragyogjon fel egész közép Európában. Hivatásunk második pontjára térve arra kell rámutatnunk, hogy a középeurópai új rend megalkotásával nem csak Europa, de az egész világ számára nyújtanánk példát. Nézzünk csak körül a világban: nem hasonló gondokkal küzd az emberiség számos más táján is a földnek? Spanyolországban a baszkok; Ciprus szigetén a görögök és a törökök; a Brit szigeteken az írek; India, Afrika népei; a közel kelet arabjai, zsidai; az Orosz birodalom akár mai, akár egészségesen leszűkített jövőbeni keretei közt élő, különböző nyelveket beszélő, különböző kultúrákat őrző népei mind igazságosabb, méltányosabb, fejlődésüket biztosító új rend után álmodoznak s erre az új rendre nyújtana követendő példát a mi közép Európánk. Hivatásunk harmadik pontját annak a felismerése képezi, hogy ezt a globális új rendet előbb utóbb meg kell teremteni. Itt kapcsolódik vizsgálódásunk sorába az a sokszor elsírt panasz, hogy a magyarság egy ötödrésze szanaszét szóratott a világba. Alig több, mint harminc esztendeje, hogy nincs a világnak olyan tája, ahol magyar ne élne. Történelmünk egyik legnagyobb csapása, katasztrófája az, aminek ma már külön irodalma van. Keserves próba, tudjuk. De vajon nem a Teremtő tervének körvonalai bontakoznak-e ki szétszoratásunkban? Vajon nem világszolgálat lehetőségei rejteznek abban, hogy szétszórattunk? Vajon nincs-e itt immár az ideje, hogy miközben egyes országok, egyes ideológiák világuralomra törnek, példa emeltessék a megfáradt emberiség számára világszolgálat dolgában? Földünk, melyet alig pár száz év előtt a világ közepének gondoltak a geocentrikus szemlélet követői, apró planétává zsugorodott, amint mindjobban megismerjük az univerzumot. Ezen a szükreszorult föld-tekén alig lehet már sokáig folytatni a nemzetek, országok békétlen versengését. Egy világkormány képe és szüksége több formában is felmerült; a Népszövetségen, a Nemzetek Szövetségén, a nemzetközi igazságszolgáltatás bármily embrionális formáin át is annyira nyilvánvaló a fejlődés tendenciája, hogy ezt még az amerikai konzervativok ,fWorldgovernment"-től való rettegése sem képes megakadályozni. És mért ne is legyen végre globális emberi együttműködés és azt igazgató világkormány ? A kérdés csak az: megbízható, igazságos munkát fog-e végezni? Nem fog-e visszaélni az alkalommal egyik, vagy másik nagyhatalom? Nem használja-e fel a nemzetközi rendfentartóhaderőt önző céljaira valami még lappangó világuralmi éhség? Kire bízhatja 23
