Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám

Semminek sincsen értelme? — Ellenkezőleg. Bár a végső kérdésekre ma is csak a hit ad választ, erkölcsi értelme ma nagyobb életünknek mint valaha, mert mérhetetlenül nagyobb a felelősségünk, mint ártatlanabb korokban volt.

Ez nem általánositás csupán, hanem vonatkozik mindenkire, Terád, énrám, mindannyiunkra. Minden cselekedetünk, minden gondolatunk kihat a világ folyására, s nem is olyan kis mértékben. Az átlag amerikai-magyar munkásgyerek, aki most kezdi pályafutását, élete végéig közel egymillió dollárral diszponálhat — ha nem is tetszése szerint, mégis lényeges beleszólással abba, hogy a piac mit állitson elő. Ha ő erkölcsösebb, a mechanizmus is erkölcsösebb. És egyre'nagyobb beleszólása van a politikai életbe is, a munkahelyétől kezdve a kormány megválasztásáig. Idealizálok? Természetesen. S még óriásiak a bűnök mindenfelé. De ki a fontosabb ember? Ez a munkásfiu, vagy az afrikai törpe Íjász? Kinek nagyobb a felelőssége? Melyik áll közelebb ahhoz a döntéshez, hogy sivataggá vagy paradicsommá váljék öreg földünk?

Hogy a jövő építése a hitünktől függ, nekünk rég kimutatta a magyarok Istene.' Nincs mégegy nép melyet annyira foglalkoztatott volna a kollektiv elmúlás iszonya évszázadokon át, mint a magyart.

A nemzethalál gondolata ott van minden jobb költőnk müvében, s ezek a prófétáink voltak azok nemegyszer, akik visszakorbácsolták a sir széléről. Nélkülük rég nem volna Magyarország, magyarság, magyar nyelv, kultúra. De amikor már-már elhittük a "mindegy mindent," mindig szólt hozzánk az Isten legjobbjaink által s ha nem is kellőképpen, azért csak hallgattunk az isteni parancsra. S ez a parancs? Annak a tudomásulvétele, hogy létünkért felelünk. Más népek csak voltak, nekünk egyre újból lenni kellett, saját akaraterőnkből. Másokat vagy elvesztett, vagy megtartott az Isten;velünk nem nagyon törődött, de adott makacs hitet akkor, amikor kellett, Vörösmarty "Az nem lehet hogy"-át, Madách "Küzdj és bízva bizzál"-ját. És minden krízisünket erkölcsi tett követte. Ezért — vagyunk.

S ez ma sincs másképp. Ma is erkölcsi erőfeszítésbe kerül a jövőnket biztosítani, itt is, ott is. A magyarság pedig élni fog, mert hiszünk értékében; abban is, hogy a jövő magyarsága jobb lesz mint a mai és abban, hogy ez a jobb magyarság összetevője lesz majd egy jövendő, jobb emberiségnek.

9