Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE Cseh Tibor /Resende, R.J., Brazilia/: ERDÉLY FEJEDELMEI TAN I T A N A K BÁTHORI ISTVÁN Bizony, halálommal is kész volnék megpecsételni az én hazámhoz való szeretetemet. BÁTHORI ZSIGMOND Mene Lengyelországba és onnét másodmagával bujdosni mene ez világra, mint Káin az sok ártatlan vérontásért bujdosik vala. /Illésházy István Naplójegyzeteiből. Leirja, amint a nép átkozása közben a fejedelem elhagyja az országot./ BÁTHORI ANDRÁS Igyuk ki azt a nyomorúságot, amivel az árulók és hűtlenek minket itatnak. /Életének utolsó feljegyzett szavai, Szamosközi István históriás jegyzeteiből./ MIHÁLY VAJDA Miérthogy a mostani romlásunk és veszedelmünk a két Oláhországból lett, - végeztük, hogy ezután tisztessége, feje és jószága vesztése alatt soha senki a két Oláhországba a fejedelem és ország hire nélkül ki ne mehessen; ha ki elmenne, fejét és jószágát elveszessze. /Az 1600 október 13-iki léczfalvi országgyűlés határozata a miriszlói győzelem és Mihály kiűzetése után. Előzménye, hogy Mihály csapatainak java székelyekből és magyarokból regrutálódott, akik a Báthoriak zsarnoksága miatt hagyták el az országot./ BÁSTA TÁBORNOK ... és ezt nem a törökök tették! /A temesvári basa fájdalommal vegyes, gúnyos szavai a körülötte álló magyarokhoz, amikor meglátta a mérhetetlen gyulafehérvári pusztitást, amit Básta zsoldosai követtek el./ BOCSKAI ISTVÁN Valameddig pedig a Magyar Korona ott fenn nálunknál erősebb nemzetségnél, a németnél lészen, és a Magyar Királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékük is oltalmukra, javokra lészen. Ha pedig az Isten azt adná, hogy a Magyar Korona, Magyar Országban magyar kézhez kelne, egy koronás királyság alá, úgy az Erdéllyieket is inttyük, nem hogy attól elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéllyék tehetségek szerént, és egyenlő értelemből azon korona alá a régi mód szerént adják magokat./Végrendeletéből./ BETHLEN GÁBOR Tudjuk azt, hogy eleitől fogva semmi inkább nem vesztette a mi szegény hazánkat, mint az magunk között való ördögi irigység, halálos gyülölség, rettenetes pártütések. /Végrendeletéből./ 10