Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
ÉLNI NEHÉZ nanaanmma ' 1 ' . • .« •£ ■ . ' & ' ' ■ $ ‘ Élni nehéz, de halni nehezebb, hisz folyton füti minden percedet a forró életszeretet. Minden nap uj harc, uj viadal, küzdelem, kétes perc-diadal az elmúláson: rugkapál benned az 5si ösztön győztesnek lenni a halálon. Ó nem vagyunk-e halottak máris ha akaratunk fogyni kezd? ha nem buzog, forr lobog bennünk a szív, a kedv? Nemcsak akkor halott az ember ha élettelen, de ha látja, hátrál a világ és nézi érdektelen, szeme se rebben, ujja se moccan, hogy érzékelje a világot, tapintsa mi eddig ujjhegyén volt a nagyszerű valóságot. Ó feszits, hajszolj még akarat, vesd meg szivembem talpadat, fogózora égi trapézodba, röpits a csillagos magosba, hadd legyek merész lendület addig, addig a végző zuhanásig. Mikes Margit New York A fenti vers a költőnő 197^-ben megjelent Csillagtalan ég alatt c. kötetéből való. (Aurora - München) A vers 1973-ban Íródott, s a ‘'forró élet szeretet" által ösztökélt "akarat" még három évig "feszitette, hajszolta" a megfáradt szivet a "csillagos magosba" végső zuhanásig." A test halandó, de a lélek "merész lendülete nem törött meg, hibátlanul ivei fel az égre, melyet Mikes Margit olyan cs magtalannak látott. N.K.E. 29 sp>
