Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám

Erre gondolj: A kép a legcáfolhatatlanabb beszéd

Hogy a sors és a feladat mi a Duna-Tisza táján, meg Erdélyben, meg a Felvidéken, meg a délen, azt mi nem tudjuk pontosan, ne is akarjuk megszabni!

De hogy ez a sors és ez a feladat mi a mi számunkra% az számomra, a velem egyetértő és a velem a közösség igaját 'utiuzo barátaim számára, az amerikai-magyar lött-lábu madarak számára meglehetősen világos:- őrizni a magyarságot,- őrizni a minőséget,- őrizni a minőségi magyarságot!

A lassan elvérző madár-társakat pedig hadd vigasztaljam és erősitsem Ady szavaival:

Mi másoknál messzebről jöttünk És örök, amit akarunk,

Ha úgy akarja a muszályság,

Jól van, jól van, hát meghalunk.

De a mi gyönyörűségünk,

Hogy ha minden reped, szakad,

Becsületes szegény legények , Pihennek a romok alatt.

Megállott, de lehet folytatni A jó szemek, a szép szemek Érdemes, őrült látomását,

Az Életet, az Életet.

Ámen.

23