Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám

A CSELEKEDETEIK UTÁN ÍTÉLJETEK . . .!

Ludányf András /Ada, Ohio/:

A magyar kisebbségi sors egyben világjelenség és világsors. Az erdélyiek sorsa egyben a mi sorsunk is. Nem valószinü, hogy ezen hamarosan változtathatunk. Tehát, a Világmagyarság be kell rendezkedjen a kisebbségi sors elbirására, túlélésére úgy a Maros partján, mint New Yorkban, úgy az Ipoly mentén, mint a Lake Erie tó partján. A Maros és az Ipoly mellett már berendezkedtek magyar sorstársaink a túlélésre, nekünk amerikai-magyaroknak sokat lehetne és kellene tanulni tőlük. Elsősorban, szívósságot a kitartáshoz! Mert, bár ők állandó nyomás alatt vannak, és próbálják okét beolvasztani,eltüntetni a sovinista államrenszerek, eddig ez nem sikerült, ok megmaradtak, élnek, küzdenek.

Az amerikai-magyarság sorsa sokkal szánalmasabb annak dacára, hogy az Egyesült Államokban nincs nemzetiségi elnyomatás és "hivatalos" beolvasztási politika. Az amerikai-magyarság száma állandóan csökken, legalábbis a népszámlásáli adatok alapján. Hova tűnnek el ezek a magyarok? Mi lesz velük? Ezekre a kérdésekre ritkán és kevesen gondolnak. Pedig a magyar jövő, a magyar megmaradás és továbbfejlődés most már globális kérdés, nemcsak Közép-Keleteurópa-i kérdés. Minél többen és jobban tudunk megmaradni amerikai-magyaroknak , annál jobban tudunk hozzájárulni a magyarság megmaradásához Erdélyben és Közép-Keleteurópában általában. Sorsunk egybe van szövődve, nem engedhetjük meg magunknak az elgyengülést, elsorvadást, beolvadást itt as amerikai élettérségben sem.

Olykor ráébredünk az itteni beolvadási veszélyre, de többször könnyelműen vállat vonogatunk vagy szájálunk, de nem cselekszünk tudatosan a sorvasztó hatások ellen. Csak nagy ritkán ráz fel bennünket egy különlegesen durva beolvasztási kisérlet, mint például napjainkban, a clevelandi nemzetizégi rádió adások beszüntetése /lásd a fenti "Kommentár Nélkül" c. rovatunkat!/. De ilyenkor az a tragédiánk, hogy pillanatnyilag felhevülünk, tüntetünk és tehetetlenül szidjuk a rendszert és nem készitünk nagytávlatú stratégiát, vagy akár rövidlejáratú taktikát, amivel ezeket az ártalmas intézkedéseket megakadályozhatnánk. Csak ad hoc reagálunk, krizistölkrizisig dobál, rángat bennünket a "sors." Ezzel a hozzáállással mindig ki leszünk szolgáltatva a beolvasztó hatásoknak. Mert a WASP /fehér, angolszász, protestáns/ többség szisztematikusan, de álcázottan állandóan csökkenti a nemzetiségek megmaradási lehetőségeit, intézményeit, törekvéseit. Ez általában úgy történik, hogy "hivatalos" szinten nem lehet senkit sem szidni, azaz, specifikus intézkedést vagy egyént hibáztatni. A beolvasztási folyamat majdnem magától történik. A tehnikai fejlődést, az urbanizációt, használják erre. Például Louisianaban az angol-nyelvű televizió adásokkal ártottak legtöbbet a cajun-franciák fennmaradása ellen /valószinü más nemzetiségeknél is ez az egyik fo sorvasztó hatás/. Több északi iparvárosban pedig, az ut hálózatot /négy-hat sávos sugárutak/használják a nemzetiségi nagyedek feldarabolására. Aki ezeket ellenzi az "nem reális," az ellensége a "társadalmi fejlődésnek." Ebben a sémában a megmaradás "nem praktikus, nem fizetodik ki." És igy, a gazdasági élet, a haszon-hajsza zúzza szét, olvasztja be a

26