Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
Hamza András /Manville, New Jersey/: lehető-e a lehetetlen? 1976. junius 20. Textus: Illyés Gyula verse "Lott lábú madár" Ma ismét vers a magyar prédikációm textusa. Valaki megkérdezhetné: miért? A felszines felelet igy szólna: mert ezt néha igy szoktam. Utoljára március 15-i prédikációmnak volt ilyen textusa: Nagy László "Szólitlak, hattyú" cimü verse. Van azonban egy mélyebb feleletem is: én a kijelentést nem tekintem befejezettnek. Évtizedek keresése és töprengése folyamán az a meggyőződésem alakult ki, hogy az Isten Szent Lelke által saját magáról mindig többet és többet mond az embernek, s az embernek pedig az a szent kötelessége, hogy vájt füllel halgassa "mit mond a Lélek a gyülekezetnek." A következő lépés aztán az volt, hogy rá kellett jönnöm, hogy az Isten Lelkének ez a munkája nincs tradicionális keretekhez kötve. A Lélek az egyházon belül is működik, de az egyházon kívül is. Ez az Isten abszolút szuverenitásának a logikus következménye. ~ Ahogy 18 esztendeje mondottam a Riverside templomban, a Nagy Imre gyászistentiszteleten, jó ha nagyon figyelünk Jézus szavára, amikor egy igen komoly szituációban ezt mondja: "Isten ezekből a kövekből is teremthet fiakat Abrahámnak." Következésképpen, amikor az Istenről, emberről, és a világról egy iró vagy egy költő mond valamit, arra legalább annyira kell figyelnünk, mintha pap mondaná — talán még jobban. Jobban pedig azért, mert az iró és a költő igéje sokszor életesebb, primérebb, mint a papé. Az érvényes mondanivaló mögött, akárki száján át érkezzék is hozzánk — hitem szerint — ugyanannak a Szentiéleknek a misztériumát kell felismernünk. így hát mára ismét magyar vers a szentlecke, Illyés Gyuláé, amely "Lőtt lábú madár" cimen az Uj írás márciusi számában jelent meg. Három hónapja nem hagy nyugton: mára jött ki a lépés, hogy szólanom kell róla. Aki nyomon követi Illyés uj verseit, az tudja, hogy a mesternek az elmúlt tiz esztendő alatt lényegében csak két témája van: a halál tényével és a nemzet sorsával való kemény tusakodás. Ebben a versében valahogyan mind a kettőt benne érzem. A rövid vers a kezetekben van nyomtatásban, része a mai bulletin-nak, vigyétek haza, rágódjatok rajta. Érdemes. Én most röviden azt kívánom elmondani, miért ige számomra ez a vers — és hogy ezt az igét hogyan próbálom megérteni. A "Lőtt lábú madár" kegyetlen kép. Minden vadász-ember tudja, mit jelent: a lőtt lábú madár nem tud leszállni. ösztönösen érzi, ha leszáll, nincs többé felröppenés, igy addig repdes, mig vagy elvérzik, vagy ereje fogytán zuhan a halálba. A verset Illyés Sütő Andrásnak ajánlja, a romániai magyar gárda legjobb prózairójának — s rajta keresztül minden kisebbségben élő magyarnak. Ez a vers rólunk is szól. Van olyan kisebbség, amelyet tudatosan akarnak kiirtani, ilyen a romániai magyarság. Ezekben a napokban szószaporitás volna rész-19
