Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám

ben, a hétvégi iskolákban, a mikrofon előtt, a könyvesboltok pultja mögött, a nyomdagép mellett. Ne feledkezzünk meg azokról sem, ak:*k a magyar művészeteket ápolják és fejlesztik itt is, ott is: a zenét, a táncot, a festést-faragást, az előadás művészetét. És ne feledkezzünk meg azokról sem, akik jő nevükkel is hajlandók voltak fizetni azért, hogy lyukat üthessenek a vasfüggönyön, mint Botond apánk a bizánci érckapun.

Nehéz nem eőtliteni neveket, de nem teszem. Annyit azonban kimondok: ezek az igazi hőseink, az igazi vezetőink és katonáink, mert itt és ma őreájuk van szükség, nem azokra, akik március 15 mai értelmét meg nem értve, a múltban élnek s a múltnak. Az a cserkésztiszt, aki társaival párezer fiatalból jó magyart és jó embert nevelt itt, a szétszórtságban, talán mégiscsak nagyobb, dicsőbb hadvezér, mint az, aki ezreket vezényel a halálba. És nagyobb hős az a magyar lelkész — de csakis az! —, aki megtartja nyáját életerőben és magyarnak e viszontagságos időkben is, mint az a tiszt, aki rohamra vezeti legényeit a géppuskatüzbe. S talán nagyobb hős az, aki ma ellátja szellemi utánpótlással, könyvekkel, folyóiratokkal, lemezekkel szórványainkat, mint a hajdani GH-s parancsnok. Végülis a legnagyobb hőseink ma azok a fiatal apák, anyák, akik gyermekeiket nemcsak beszélni tanitják magyarul, de élni is, mert nélkülük mitsem érne a hadvezérek minden fáradozásai

Március 15-ike ma ezt parancsolja nekünk: éljünk, szaporodjunk, erősödjünk ‘magyarok, magyarul, itt a szétszórtságban! Ápoljuk azokat, és csak azokat az intézményeinket,támogassuk azokat, és csak azokat az embereinket, akik e célok elérésén fáradoznak és j_5 munkát végeznek. A többinek, akika történelem kerekét szeretnek visszatekerni, forditsunk hátat—elsősorban azoknak, akik Magyar-Amerikát elsikkasztották a nemzet számára, az amerikai labancoknak, akik itt élő népünket ál-célok érdekében félrevezették és félrevezetik ma is, aminek az eredménye az amerikai magyarság tömeges beolvadása a helyi társadalomba. És forditsunk hátat azoknak is, akik 1848-as fegyverekkel akarnak viaskodni 1977-ben, mert csak elterelik figyelmünket a teendőkről.

Még egy szót az ifjabbakhoz. Ti, fiatal barátaim, legszentebb feladatotoknak mindig a magyarságotok ápolását, mélyítését, csinosítását tartsátok. Ne feledjétek el, hogy ma a magyarság emberséget is jelent, különös, drága kincset ebben az anyagiakat imádó,lelketlen világban. Tanuljatok állandóan és sokat, tanuljátok meg megérteni költőinket, akik hozzátok szólnak; olvassatok, Írjatok sokat magyarul. Ha tehetitek, járjatok olyan iskolába, egyetemre, ahol jó minőségű magyar oktatásban is részesülhettek. És vezessen bárhova a sors, sohasem szakadjatok el, egy percre sem, attól a néptől, nemzettől, amelynek Isten akaratából fiai, lányai vagytok. Ne engedjétek, hogy magyarságotok politikai érdekek áldozata legyen. Azoktól vegyetek példát, akik előttetek járva, megtanultak magyarul élni itt is, ebben a nem-magyar világban, beilleszkedve, jól beilleszkedve az amerikai környezetbe, de sohasem beolvadva. Hazudnak, akik azt hirdetik, hogy ezt nem lehet. Hazudnak, vagy gyengék, s ha kihullnak közülünk, nem kár értük. Széchenyi István szavát sohase feledjétek el: "csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szivében!" Ti, magyar fiuk, lányok, az erősök örvényét tapossátok!

v 12