Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
vészi igénnyel, de mindenekelőtt hűséggel őrzik a magyar népművészet egyik legszebb hagyományát: ősi néptánckulturánkat. Ezt tesszük mi is. (folytatjuk) M . KIM. POSTA SZÜKSÉG VAN-E KÖZÖS ÖSSZEFOGÁSRA? Kedves ITT-OTT: Nagy élvezettel olvastam Ludányi Andrásnak azt a cikkét az ITT-OTT-ban (1977. 4. szám, 5. oldal), amelyben szóvá teszi, hogy mennyire fontos lenne az ITT-OTT baráti köre számára, ha átérezné az összefogás szükséges voltát és azt gyakorlatilag meg is valósítaná, örülnék, ha az olvasó gárda véleményét is tudnánk, s ezért engedjétek meg, hogy a kérdéshez én is hozzászólhassak. Bevezetésül 'csak annyit, hogy egy társadalomban az összefogás létérdek, sacél olyan dolgok megvalósítása, amit az egyén saját maga egyedül nem tud elérni. Ez alkalommal nem kívánok a szellemi vonalon és a lelki szükségleteket kielégítő összefogás kérdésével foglalkozni, csak a gazdasági összefogásról beszéljünk. Elegendő csak arra rámutatni, hogy az ITT-OTT sem tudna megjelenni közös összefogás nélkül, mert kezdetben fedezhették nehányan a lap előállítási költségét, de ezt éveken át rendszeresen fizetni, már csak közösségi alapon lehetséges, nem beszélve arról, hogy egy-egy mecénás nagyobb anyagi hozzájárulása biztosítja még így is a költségvetési egyensúlyt. Van aki nehezményezi, hogy még mind a mai napig nincs saját biztosítótok. Életbiztosító intézmény. Hát ez valószínűleg nem is lesz, legalább is nem a saját alapításotokkal, de erre nincs is szükség. Az amerikai magyar biztosító egyletek legöregebbjei 70-90 évvel ezelőtt alakultak itt akkor, amikor még az egyént, a családot, semmiféle állami, társadalmi, vagy vállalati szervezet nem segítette váratlan sorscsapásokkal szemben. Akkor még nem volt Social Security, nem volt Welfare, a gyárak nem nyújtottak orvosikorházi biztosítást alkalmazottaiknak és azok családtagjai részére. Bizony, ez meg csak túlnyomó részében az elmúlt 20-25 év eredménye, s ha sok is a visszaélés ezen a téren, íó hogy van és ha valaki bajba jut, akkor nem kell véginségbe jutnia. Bizonyára sokan nem tudják, hogy az első magyar biztosítók úgy alakultak az amerikai bányavidékeken, hogy kezdetben csak akkor fizettek 50 centet, vagy 1 dollárt tagonként, ha valaki meghalt a tagok közül, s az így összeadott pénzből igyekeztek eltemetni a halottat, levévén az anyagi terhet a gyászoló családról, elosztván a költségeket maguk között. Nem egészen iíj a gondolat, Magyarországon a m. kir. postatakarékpénztárnak is volt egy ilyen önkéntes Pump kasszája. Mindenki, aki tag volt, az havi 50 filléreket kellett befizessen, a reászorulók kölcsönt is vehettek fel, ha pedig a tag, vagy vele együtt élő családtagok közül valaki meghalt, akkor 700 pengőt fizettek ki segélyként. Nagy pénz volt ez ötven évvel ezelőtt, nemcsak a temetés költségeit fedezte, a maradékból fennálló adósság törlesztését is elősegítette. Igen, akkoriban egy kezdő közalkalmazott havonta 80-100 pengő közötti fizetést kapott, tehát ez 7 havi keresetnek felelt meg. Ám térjünk a lényegre — szükség van-e gazdasági összefogásra? Igen. Akik ismerik a Panny klubot, tudják, hogy az ITT-OTT keretén belül megalakult kis gazdasági csoport milyen eredményesen működött, azok fel tudják mérni ennek a kicsi, de mégis hatásos összefogásnak jelentőségét, azok tudják, hogy a sok kis gazdasági erő összefogva hatásában megsokszorozódik, s mindig azt segítheti, akinek pont arra szüksége van. Önálló vállalkozások elindítása, vagy megsegítésénél mily fontos, ha van miből azt lehetővé tenni! 29
