Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
szolodnak, finomodnak, vidékenként változnak. A művészet él, és ami él, az változik. Ez az oka annak, hogy a mai néptáncok pontos eredetét nem tudjuk meghatározni. Ugyanazt a táncot az egyik vidéken lassabban járják, a másik faluban gyorsabban. A tánc egyes részei is más-más sorrendben következnek. A táncdalhoz újabb szöveget költenek, a régit átalakitják, vagy elhagyják. A táncdal melódiáját egyszerűsítik vagy cifrázzák, esetleg Ízlésüknek megfelelően változtatják. De a környező népek táncai is hatnak egymásra. Bizonyos, hogy nagyon sokat adtunk át szomszédainknak és ugyanakkor idegen befolyásokkal is gazdagodott az ősi magyar tánchagyomány. De ezeket a hatásokat többnyire csak akkor tartotta meg, ha azok faji jellegének, közösségi Ízlésének megfeleltek és azokat fokozatosan magyarrá formálhatta, így alakult ki mai magyar néptánckulturánk roppant gazdagsága. AZ ŐSMAGYAROK TÁNCA Az ősmagyarok táncáról vajmi keveset tudunk. Azt tudjuk, hogy az ő táncuk is csak a vallásból keletkezhetett, őseink vallásának sarkalatos tétele volt az ősök szellemének tisztelete. Ezért a temetkezési szertartások, halotti torok, sirató énekek és a halottas tánc legfontosabb vallási szertartásaik~kÖzé tartoztak. Sirató énekeink dallamának egy részét Kodály a magyar kultúra legősibb hagyatékának tartja, eredetüket a kőkorszakra vezeti vissza. A halotti tor es a halottastánc szokása őseink számára annyira szent volt, hogy ezeket a szokásokat a kereszténység felvétele után is, hosszú évszázadokon át megtartották, s hol titokban, hol nyiltan gyakorolták. Bizonyos, hogy a magyar tánc már az őshazában kialakult. Az újabb kutatások szerint a magyar tánc jellegzetes tulajdonságai nagyon hasonlatosak a cseremiszék táncával, valamint a kaukázusi cserkeszek "addighi" törzsének a táncaival, és különösen nagy a hasonlóság a georginái "lezginka" nevű tánccal. Ezekkel a népekkel a magyarság csak őshazájában vagy őshazáiban érintkezhetett. A magyar tánc összes jellegzetes tulajdonságai teljesen elütnek mai szomszédaink~~táncaitól. Sok körülmény tisztázását remélhetjük az összehasonlitó tánctudomány tói , mely még a kezdet kezdetén áll. A pogány magyarok táncáról csak egy hiteles feljegyzés maradt reánk, a szentgalleni kaland leírása /925-ből/. A krónika szerint a magyarok ’"összegyűltek és csapongó jókedvvel birkóztak a vezérek előtt." A birkózás alatt a fegyvertánc, az ősi kardtánc egy nemét kell értenünk. Nyilvánvalóan, ez részé volt a győzelmet ünneplő, hálaadó szertartásainknak. Anonymus pedig leírja Árpád fiának, Zoltánnak a lakodalmáról szóló beszámolójában, hogy "ifjaik játszanak vala a vezér és nemeseinek színe előtt". A MAGYAR NÉPTÁNC A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELÉTŐL A XVIII. SZÁZADIG A kereszténység felvétele után egyre több hiteles okirat tanúskodik a magyarság táncáról. Kézai Simon szerzetes krónikájában leírja, hogy Szent István halála olyan mély gyászba borította a nemzetet, hogy a legények és leányok három évig nem táncolhattak. A budai zsinat 1279-ben igy rendelkezik: 26
