Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám

IBÍÉFIffiMlE

Kokron Ilona /Sao Paulo, Brazilia/:

A MAGYAR NÉPTÁNCOK

I. RÉSZ

A NÉPTÁNC EREDETE

A tánc az ember művészi ösztöneinek legősibb formája. Ez a művészet az érzelmeket és indulatokat a test ritmikus mozgásával fejezi ki. Az indulatok és érzelmek, valamint az éghajlat és műveltségi fok szerint a táncok nagyon változatosak. A néptáncokat a faji tulajdonságok és a nemzeti jelleg alakították ki. Hosszú, nagyon hosszú idő telt el, mig az Ősember primitiv mozgásából a táncok alapmozdulatai, majd később a nemzeti táncok kialakultak. Az ősi időkben az ünnepies mozdulatok, majd az egyszerű táncok is kizárólag vallási szertartásokat szolgáltak. Azt is mondhatnánk, hogy a tánc az "■'Istentisztelet legősibb formája.

Az ősnépeknél, a barlanglakás idején még csak az elemi gesztusok szerepelnek. Ezekből fejlődtek ki azután azok a kézmozdulatok és lépések, melyek az imagesztusoknak lettek a forrásai. További hosszú idő után az egyszerű mozdulatokból kialakultak a vallási szertartások mozgásai. Az újabb fejlődés már magán viseli a faji jelleget. Az ősi forma újabb motívumokkal bővül, alkalmi táncokká osztódik. így válnak ki először a halotti és fegyvertáncok.De idetartoznak olyan szertartások is, mint a termékenység ünnepei, az őspogány jelesnapok rítusai, mint például a teli napforduló ünnepe, melyből később a kereszténység hatására a karácsonyi népszokások keletkeztek. De ilyen a tavasz ünnepe, vagyis a természet feltámadásának szertartása, melyből a húsvéti szokások formálódtak. S ide sorolhatjuk a sámán révületi táncát is, amikor a tánc által okozott lelki állapotban kereste istennel és az ősök szellemével az érintkezést.

Lényeges tudnunk, hogy az ősi tánc eredetileg nem a szórakozást vagy az erotikus ösztönök kielégitését szolgálta, hanem az ember istenkeresésének, az anyagi világot túllépő transzcendentalizmusnak volt egyik művészi formája.

Régebben azt hitték, hogy a néptáncot is - mint a népművészet többi alkotását - a népi közösség alkotta. Az újabb elméletek a közösségi alkotás lehetőségét csak részben ismerik el. A mai tudományos felfogás szerint a népművészeti alkotásokat az őstehetségek csinálják. Az őstehetség a néppel él, átérzi a közösség örömét-bánatát és azt művészi formában kifejezi. A nép az egyéni alkotásokat, a közösség izlésénak megfelelően addig formálja, addig szépiti és csinosítja, mig a műnek a nép is szerves alkotója lesz.

Hasonlóan mehetett végbe a néptáncok keletkezése. Ma is gyakran látunk a nép között olyan táncos őstehetséget, ki méltán felveszi a versenyt a hivatásos táncosokkal is. A néptáncok nem maradnak meg eredeti állapotukban, ősi jellegük megtartása mellett állandóan csi-25