Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
AZ SÉMIÉ M MÄSKK ©ILIUAILA Levelet kaptam a minap kedves barátomtól, s mellékelve egy újságcikk xerox másolatát. A cikk a Szabadság című lapban jelent meg, Vajda Albert tollából, "Mi lesz egy emberből?" címmel. Barátom lelkendező sorait így fejezte be: ".. .hát nem jópofa írás? ! " Hát bizony nem, ... nem egészen. Vajda Albert egyike kevés humoristáinknak, akik az emigrációban sikeresnek nevezhetők. Magam is szívesen olvasom mosolyogtató írásait. Ez esetben azonban a mosoly kissé fanyarrá vált. Vajon mi volt Vajda célja ezzel a cikkel? (Eszmei — irodalmi célra gondolok.) Az író a mai magyarországi fiatalság szleng-nyelvezetét boncolgatja, pontosabban az "ember" szó és az ehhez szervesen kapcsolódó "férfi" és "nő" szavak helyettesítésére szolgáló szleng kifejezéseket. Felsorolást is kapunk ízelítőül, s hogy ezek a szavak a fiatalság által valóban használtak, ez objektíve igaz. Sőt bizonyos, hogy Vajda Albert a teljes repertoár tizedrészét sem ismeri, de nem célom a kiegészítés. Célom a helyesbítés és "az érem másik oldalának" bemutatása. Bár a felsorolt szlengszavak egyedileg ismertek, — szerintem — az író önmaga alkotta a fiatalságnak tulajdonított szleng mondatokat, s ezen a ponton szükséges a korrekció. "Furcsa ürge ez a pók," "remek tag ez a fej," "... ez a csaj rossz bőr...," — ilyen és ehhez hasonló összetételeket, amikor egy egyszerű mondaton belül két azonos értelmű szleng szó szerepel, a fiatalság nem használ. Az ilyen összetételek egyébként is logikátlanok. S itt ki kell hangsúlyozni, hogy az ifjúság által beszélt nyelv csak abban különbözik az irodalmi nyelvtől, hogy közhasználatú szavaink helyett szleng kifejezések szerepelnek, vagy szleng értelmezéssel használt szótári szavak, de a nyelv logikai törvényei érvényben maradnak. Vajda Albert a cikk végén egy "otthoni levélből" idéz, melyben a "nő" szavunk a"Xantippe" szóval van helyettesítve. "Agyvérzés" — mondaná erre egy otthoni fiatal röviden, vagy érdeklődve: "az milyen állat?" Huszonnyolc évet, tehát fiatalságomat éltem Magyarországon, (s nem rég hagytam el az országot) de a "Xantippe" kifejezést soha sem hallottam egyetlen kortársam szájából, s magam sem használtam. Az érem másik oldala, hogy a fiatalság nem szükségszerűen használ saját alkotásu szleng szavakat. Szívesen alkalmaznak régi szavakat, melyek a mai köznyelvben ritkán fordulnak elő (némber, ficsur, fehémép, báró, polgártárs, atya, úrfi, stb.), vagy szótári szavakat szleng értelmezésben. Bizonysága ez annak, hogy a fiataloknak nem céljuk a nyelv megrontása, csupán a felnőttektől eltérően óhajtanak beszélni, másként, mint a hétköznapi nyelv. Ennek lelki-pszichológiai magyarázatát többnyire tudjuk. Ismét a kérdés: miért írta ezt a cikket Vajda Albert, s ha írta miért így? Csak humor a humorért? Mert szerintem ez az írás semmiféle pozitív hatást nem vált ki. Magyarázat nélkül mutatja be a magyar fiatalság "nyelvújításának" árnyoldalát, ráadásul torzítva a szatíra eszközeivel, így csupán elmarasztal, bomlaszt és destruál, elősegíti nyelvünk jó hírének megcsorbítását. Pedig ez a nyelv — szleng szavaival együtt is — Ábrányi Emilt idézve: "Hatalmas, szép nyelv, ..." s legyen megáldva mindaz, ki ajkára veszi, ha szleng szavakkal együtt is: "Elsőt rebegve, Végsőt sóhajtva!" —N. K. E. — 21
