Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
Önnek. Meg a rút féltékenység is fejet hajt előtte. Baráth Tibornál felhoz egy szét és abbéi levonja a következtetést: "Aki pl. a 'peremes' -bői vezeti le a piramis szét, azzal széba sem érdemes állni, még műkedvelő nyelvésznek sem." Figyelmen kívül hagyja munkája többi részét. A finnugor nyelvészet — nyilván ön szerint— a legelfogadhatóbb. Meg szeretném kérdezni: Milyen nyelven beszéltek 6-7 ezer évvel ezelőtt a finnugor népek? Gondolom, finnugorul. Van-e írott emlékünk arról az ősnyelvről ? Milyen betűkkel írtak őseink finnugorul? Minek lehet nevezni azt a nyelvészkedést, ahol a mai magyar nyelvet és más ún. "finnugor" nyelveket próbálgatják visszakövetkeztetni egy teljesen ismeretlen ősnyelvre ? Pedig ismerünk elég nagyszámú ősnyelvet. Az ismert ősnyelvek közül a sumer hasonlít a magyar nyelvre a legjobban — talán minden használt nyelv között. A sumerral kapcsolatban nem kell használnunk a "nyelvészeti paleontológiát, " sőt, nem vagyunk rászorulva a "glottókronológia" hipotetikus adataira sem. A sumer egy ismert ősnyelv. Tisztelt tanár úr, mi erről az objektív véleménye? Szubjektív véleményét ismerjük— de egy egyetemi tanárnál az objektivitás hiánya nem hiba, hanem bűn. Ésmégegyet. A hasonlata sem jó. Amerikában az orvostudomány eléggé kontár, nemcsak a vakbéloperációval kapcsolatban. Az amerikai statisztika kimutatta, hogy múlt évben az operációk 50%-a felesleges volt. Amiben igaza van: "egy emberélet nem elég ma már ahhoz, hogy akár csak egy részletkérdést kimerítően áttekinthessen valaki komoly felkészültséggel." Ahhoz zseni kell. — Egyébkéntalapjukkal megvagyok elégedve! Szeretnék továbbra is tagja maradni. Személy szerint senkit sem akarok megsérteni. Különböző nézeteket vallunk, ezért vitatkozunk, ami a fejlődést jelenti; nem a szubjektív megalkuvás. Előfizetésem mellékelve. — Madaras József, Somerset, NJ. Kedves József! "Szólj s ki vagy, elmondom. —Netovább! ismerlek egészen." Kazinezynk e sora álljon itt a peremes—pirámis szerzőjére, objektív véleményemként, valamint Badinyi Jós általam ismert zagyvaságaira. — Nincs okom visszavonni egy szót sem írottaimból, rámpirításod dacára. S ugyan minek is pazarolnám rövid életemet meddő argumentál ás ra? Pártokra tép minket ez a buta áltudomány. Kar. Badinyit nem irigylem, sajnálom. Fejet sem előtte, sem egyeteme, sem tanszéke előtt nem hajthatok. A róla felsoroltakat súlyos bizonyíték nélkül nem is vagyok hajlandó tudomásul venni, annyira hihetetlen számomra. De nem fogom leellenőrizni sem — legyen. Buenoszájresz furcsa város, Argentina érdekes ország — tán ott a jezsuita egyetemek is mások, mint mondjuk a csikágói Loyola vagy a washingtoni Goergetown, melyek tényleg elsőrangú intézmények. (Nota bene: nem minden jezsuita egyetem válik ld manapság. ) Kár a vitáért. Amit a sumír kérdésről elmondhatnék, azt sokkal szebben, jobban, alaposabban, kedvesebben s udvariasabban összefoglalta már néhai Bárczi Géza kitűnő tanulmányában, amit bizonyára ismersz ("A sumír-magyar nyelvrokonság kérdése," Nyelvűnk és Kultúránk 1974, 16.-28-35, valamint Látóhatár fBudapest| 1975 január, 188-197). Fenti soraid arra engednek következtetni, hogy Bárczinak, századunk egyik legnagyobb nyelvtudósának sem fogsz hinni (hisz ő is finnugrász), ezért jobb, ha én le sem hajolok a porba vetett kesztyűért. Én sem akarok sérteni. Értsünk egyet abban, hogy sem a nyelvészetben, sem a Badinyi— Baráth ügyben nem értünk egyet, s térjünk inkább gyümölcsözőbb tárgyra, —éji 38 \
