Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
ről szólhattunk, —kevesebb kétséggel és fogyó gyanakvással. Szombathelyen már az addigifelmérőmunkára, tényleges tettekre támaszkodva foghattunk hozzá a módszerek kialakításához. Tankönyvek készültek, gyermekeket üdülve tanító táborok, tanárokat továbbképző tanfolyamok indultak. A második konferencián már ismerősök, a közös munka részesei találkoztak egymással, akik mindannyian nemcsak magyarul beszéltek, hanem "közös" nyelven is. Kialakultak az együttműködés alapvető elvei, normái. Az adott kérdésekben a megközelítési módok is többé-kevésbé már egyértelműek voltak. Így jutottunk el a mostani, a in. Anyanyelvi Konferenciához, amely — azt hiszem — nemcsak méltó folytatást jelent, hanem minőségi fejlődést is. Az egyik felszólaló — még tanácskozásunk elején — azt mondotta, nehéz tíz percben összefoglalni mindazt, ami négy év alatt történt. Valóban! Az anyanyelvi konferenciák, az anyanyelvi mozgalom hatása vitathatatlan. Egy másik felszólaló ezt mondotta itt: "Az anyanyelvi mozgalom hét éve rányomta a bélyegét a diaszpórára, felrázta a jószándékú embereket, egyre többen léptek a Magyarországhoz való közeledés és tartós kapcsolatok útjára, mert tudatában vannak annak, hogy anyanyelvűnk és a magyar kultúra megőrzése az anyaország segítsége nélkül tartósan nem lehetséges." Kinti barátaink beszámolói tanúságot tettek arról a sokirányú pezsgésről, amely az anyanyelv megőrzése, a magyarságtudat fejlesztése és a magyar kultúra megismertetése ügyében különböző szinteken és egyre szélesebb körben megindult. Az anyanyelvi mozgalom erősödését bizonyítja, hogy újabb egyesületek és más területek szakemberei kapcsolódtak be a munkába. Ezen a konferencián tovább tágult látókörünk, bővült témakörünk. Kiemelt szerepet kapott a népművészet is. Tovább tisztázódtak a nyugati magyar irodalom megítélésének elvei. A nézetek — azt gondolom — ezen a területen is közelebb kerültek egymáshoz. Sok új ismeretre tettünk szert, sok új kezdeményezésről és eredményről szereztünk tudomást. Mindezt külföldön élő barátainknak köszönhetjük, akiknek nagy aktivitása a D3. Anyanyelvi Konferencia egyik fontos jellemzője volt. örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy egyes országokban javulnak a magyar nyelv oktatásának, az anyanyelvi kultúra ápolásának körülményei, örvendetes, hogy mind több ország hivatalos tényezői ismerik fel az etnikumok önálló létében, kiteljesedésében rejlő értékeket, melyekkel gazdagíthatják a befogadó ország kultúráját. Az anyanyelvi konferenciák, az anyanyelvi mozgalom révén is bővültek Magyarország kulturális kapcsolatai. A mozgalom lelkes munkásai: írók, költők, műfordítók, tanárok, kiadók, egyesületek sokat tettek a magyar kultúra értékes alkotásainak megismeréséért, terjesztéséért. A teljesség igénye nélkül, pusztán a Jelzés szándékával szóltam ezekről a kérdésekről, bizonyságául annak, hogy a megtett út és a jövő távlatai bizakodással tölthetnek el bennünket. Munkánkban első ízben vettek részt szomszédos szocialista országok magyarságának képviselői. Nagy örömmel köszöntöttük őket, és őszintén sajnáljuk, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok képviselőit nem tudtuk üdvözölni körünkben . Mi a jövőben is fontosnak tartjuk, hogy a szomszédos országok magyarságának képviselői munkánkban részt vegyenek. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy így legyen. Annál is inkább, mert a kölcsönös megismerkedésen túl sokat tanulhatunk egymástól, segíthetjük is egymást közös anyanyelvűnk, kultúránk ápolásában, és nélkülük a szó igaz értelmében nem teljes a magyar anyanyelv, a magyar kultúra ápolásának és fejlesztésének dolga. Az anyanyelvi mozgalom szempontjából mégis világosan különbséget kell tennünk a szomszédos országokban élő magyarság és a világ más országaiban élő magyarok helyzete között. A szomszédos országok magyar anyanyelvű lakossága nem bevándorolt, hanem őshonos. Évszázadok óta, sőt ezredéve él szülőföldjén. Nem tehet róla, hogy a történelem fordulatai módosí33
