Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 5. szám

mentesen képvisel magyar érdekeket és itt-ott egy-egy szenátor, vagy maga az elnök is felfigyel egy-egy magyar megmozdulásra. Ahogy én látom, ezek a fiatalok jó úton járnak. Eddigi akcióik, ha jól tudom, többnyire valami ellen irányultak. Legközelebb talán valami mellett fognak sikeresen állást foglalni.

Magyar prioritásokról Amerikában akartam szólni, egyébről is kellett beszélnem, összefoglalóan azt mondhatnám:

— Igyekezzünk továbbra is — és fokozottabban — elkerülni azt, ami elválaszt és hangsúlyozzuk azt, ami összeköt minden magyart: a kapcsolatot az anyaországgal, annak múltjával és jelenével, a magyar nyelvvel.

— A nem elidegenült magyar középgenerációt vegyük rá arra, hogy gyerekéiben tartsa meg és fejlessze tovább a magyarságtudatot.

— Adjunk neki ehhez segítséget úgy, hogy tovább fejlesztjük az iskolákban, egyetemeken a magyarságtudomány, a magyar nyelv ápolását, tanítását.

— E cél érdekében segítsük az egyetemi tanárokat, hogy magyar vonatkozású munkái' kát. közölhessék és ezzel hozzájáruljanak nemcsak a saját karrierjük emelkedéséhez, de

egy Magyarországról jobban informált közvélemény kialakulásához is.

— Tegyünk meg mindent, hogy ez a közvélemény, a helyes csatornák kihasználásával, a megfelelő időben, az igaz ügyért fejezze ki véleményét.

Amerika szempontjából Magyarország sorsa marginális. Ilyen fontosságú ügyekben pár ezer — néha egy pár száz — levél, amint a ciprusi példa is mutatja, elég könnyen vezethet egy amerikai álláspont megváltoztatásához. Bármily nagyok legyenek is hibái, az Egyesült Államok, ezt őszintén hiszem, a korlátlan lehetőségek hazája. Mindent el lehet érni. Mi meg nem akarunk mindent, csak éppen az amerikai magyarság megmaradását annyira, hogy Segítségére lehessen Magyarországnak. Mert az én szememben: ez a gyakorlat célja.

Nem kell ehhez sokminden. Az Úr megígérte volt Ábrahámnak, hogyhaötven igazat talál Szodoma városában, megkegyelmez az egész helységnek. Hosszú alkudozás után Ábrahám elérte, hogy az Úr megkegyelmez a városnak akkor is, ha csak tíz igazat talál benne. Tudjuk, mi történt: az Úr kón-és tűzesőt bocsátott Szodomára .... Hány igaz magyart kell majd találnunk Amerikában ahhoz, hogy az ottani magyarság megmaradjon? —

DR. GOSZTQNYI JÁNOS OKTATÁSI MINISZTÉRIUMI ÁLLAMTITKÁR FELSZÓLALÁSA

A III. ANYANYELVI KONFERENCIÁN Budapest, 1977. augusztus 13.

Tisztelt Konferencia! Kedves Barátaink! — Nekem jutott az a megtisztelő szerep, hogy zárszót tartsak konferenciánkon. Kezdettől fogva figyelemmel kísérem, jó ideje pedig — lehetőségeim szerint — közvetlenül segíteni is próbálom az anyanyelvi mozgalom ügyét. Részt vettem több védnökség! ülésen, ott voltam a H. konferencián. Mégsem vállakozom mozgalmunk vagy a Dl. Anyanyelvi Konferencia munkájának általános értékelésére. Ez nem is az én feladatom, nem is vagyok illetékes rá. Impressziókat mondhatok csak el, és azt, hogy én hogyan látom közős dolgainkat. Erre teszek most kísérletet.

Úgy érzem, az elmúlt napokban itt elhangzott beszámolók, előadások, felszólalások jól vonták meg az anyanyelvi mozgalom 7 éves történetének mérlegét. A megtett út jól tükröződik a zárónyilatkozatban is.

Gyakran emlegettük az elmúlt napokban Debrecent, az I. Anyanyelvi Konferenciát. Mindössze hét éve történt — s mi is volt akkor? A tájékozódás, az ismerkedés konferenciája volt ez. Az első próbálkozások alkalma, a nagy szándékok, jó remények konferenciája, de amelyen a kétségek és gyanakvások is jelen voltak még.

Még többet beszéltünk Szombathelyről. Négy évvel ezelőtt már beteljesült remények32