Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
fosztott közösségeiben. A hajdani szanpaulói regösök is, cserkészkorukból kinőve, fiatalos hévvel keresték — és nem találták — helyűket a brazíliai magyar életben. A letaknyosozás és ennél bántóbb megrovás maradandó sebeket hagyott sokak lelkiben, melyek azóta is alig hegedtek be. Közben a taknyosokból édesapák, édesanyák, mérnökök és tudósok lettek. A hatvanas években fokozatos an megindult a brazíliai magyar élet lemorzsolódása. Az utóbbi években riasztó mértékben. Vajon mennyiben függ össze ez a jelenség a brazil társadalomnak fogyasztó társadalommá való átalakulásával ? Elcserélte-e a brazíliai magyarság a színes televízióért, a kocsiért és a hétvégi vityillóért a lelkét? Ilyen Is ehhez hasonló gondolatok, gyötrő töprengések hozták létre ezt a szemináriumot. A gyökerek keresésének igénye! Magyar kultúráról, magyar sorskérdlsekről beszélgetni, s a ma valóságából ízelítőt venni egy olyan földön, ahol az egyetlen magyar könyvkereskedő polcán hiába várakoznak a magyar könyvek. A szemináriumot Pillém! Tirczka Éva, a közismert cserkészvezető, az összejövetel egyik lelkes kezdeményezője és szervezője nyitotta meg. Megemlékezett a hajdani regösmozgalomról, melynek tíz tagja ült a hallgatóság soraiban. Közel húsz év telt el azóta. Éva összefoglalta a szeminárium célját: a résztvevők közös erőfeszítéssel megkísérlik, hogy előadások, viták, be mutatók során közelebb kerül jenek a mai magyar szellemi élethez, s reális képet alkossanak maguknak a mai, magyarországi élet néhány fejezetéről. A tarkán feszülő sátrak előtt ültünk a rét gyepén, a közelben kis patak csordogált, narancsvirág bódító illata ereszkedett le a lejtőn, a a dombtetőről a Szenttamásy tanya cserepei integettek. De a kerítésnél a sudár eukaliptuszok megrázták a fejűket. A varázspálca érintésére jegenyékké változtak. — Megkezdődött a szeminárium. Landy Dezső szeretettel és gondossággal megírt előadását Tirczkán! Palluch Erzsébet olvasta fel: "Új irodalom Magyarországon." Az előadás tömören és ízelítőkkel összefoglalta a háború utáni 30 év otthoni magyar irodalmánaktörténetét. Felmerült a vérben összeomlott ország víziója s a háborúban és az embertelenségben elpusztultak: Csabay István, Hertelendy István, Szerb Antal, Radnóty Miklós, Sérközy György és sokan mások. S ott halt meg a lángoló Budapesten Szabó Dezső is, miután az elmúlt évtized minden magyar miniszterelnökével sírva-átkozódva perbe szállt a magyar jövőért. Rengetegen menekültek Nyugatra, néhány hónap, vagy néhány év különbséggel: Nyírő, Körmendi, Wass Albert, Márai, Szabó Zoltán, Kováts Imre, Zilahy, Gombos Gyula, Cs. Szabó, Ignotus és sokan mások. A háború utáni magyar irodalom három nagy író körűi bontakozott ki; Illyés Gyula, Németh László és Déry Tibor körűi. Közülük csupán egy volt kommunista s éppen ő volt az, aki az 56-os forradalomban vállalt szerepe miatt súlyos börtönbüntetést kapott (Déry). Hármuk szellemi arcképe szabja meg az új irodalom hangját és rangját. Az ifjú korában majdnem francia költővé lett Illyés Gyula rendületlen hűséggel vállalja magyar költői hivatását, az élet újra felépítését, a kezdetet. Kemény, sallangtalan, új költészetet teremt. A "Nem volt elég, " a "Bartók", az "Egy mondat a zsarnokságról, " "Haza a magasban" ódák híven követik — új hangúkon is — költészetünk százados hagyatékát. S drámái közül, különösen az ötvenhatos nemzedék felejtheti-e a "Fáklyaláng"-ot, az "Ozorai példát, " vagy később a "Kegyenc"-et? Á "Dózsát"? Prózai írásai közül a Puszták népe ma a legismertebb magyar szociográfiai mű Nyugateurópában. Felvázolta az előadó tömören Németh László életművét is, mely a század magyar szellemi katedrálisa. Németh kezdettől végig követte a maga elé kitűzött utat; a-magyar író népének ősi papja, tanítója (Gombos jellemzése). A kísérletező ember volna talán az a cím, mely magában hordja minden művét, a tanulmányoktól, az enciklopedista törekvésekig, a drámáktól a regényekig, a könyvdrámáktól a rádió-hangjátékokig. A minőség forradalmának írója egész nemzetét akarta értelmiséggé nevelni. Tanításai nemzedékeken át fognak hatni. Németh után nehéz lesz magyarul fecsegni. Déry Tibor nagypolgári, zsidó családból jutott el az irodalomhoz és a hajdani, illega-17