Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
Cseh Tibor (Rezende. Brazília, R.J.): TAVASZI SZÉL FODROZZA A HOLTÁGAT Hogy megnőnek a dolgok, Ha az ember már törpül. Mindenki óriás lesz S egy ránk bámuló kórbői Kiáll a középre valaki. Valaki, akit szerettünk, Vagy talán nem szerettünk, Szépen szemünkbe vágja. Hogy csói bűnökbe estünk S az életünk furcsa ámítá s. (Ady) Harmincegyen gyűltünk össze Brazíliában, Szanpauló közelében, négy fiatal magyar házaspár közös hétvégi tanyáján, kétnapos találkozóra. Cotia környékén van ez a kedves pihenő, a Bairro de Esperanpa kerületben. Ezért neveztük a Reménység Tanyájának. Nomen est omen. A szendék már régi. Több mint egy éve készülődtünk rá. Tóth László nem szűnő lelkesedése, állandó serkentése hozta létre a találkozót. Az indítékot a brazíliai magyarság megmaradása iránti aggódás sugalmazta, a mintát az ITTOTT közösségépek szemináriumai adták. Északamerikában az ITT-OTT folyóirat és a köréje csoportosult Magyar Baráti Közösség az idén már ötödször rendezte meg egyhetes nyári szemináriumát a magyar sorskérdésekről. E találkozókon azok, akik nem a múlton rágódnak, hanem gondjuk a holnap, az élet, a romokon fakadó virág — előadások és szabad dialógusok keretében vizsgálják meg a diaspóra magyarságának állapotát és gyakorlati tennivalóit az összmagyarságérdékében. A magyarsághoz ragaszkodó, ezt a fajta lelki hűséget az ITT-OTT közössége erkölcsi normául vállalta, vallási szintre emelte. A lét és nemlét szakadékénak peremén Istennel beszélgetünk. Virrasztó éjszakáinkon, amikora jövő angyalai kísértenek szobánk homályában, a nagy kalotaszegi nemzetnevelő balladás látásával riadunk a fény felé: "Feljött a halál a mi ablakainkba, | s benéz szobáinkba, | akár lakodalmat, akár keresztelőt |akár tort ülünk." (Ravasz László) Ilyen elszántsággal, csont-paripákon ügetve, a nagy útitárs nyergében, pompás jelszavak és szent fogadások — már csak keserű, vagy fájdalmas mosolyt fakasztanak. A ló a keresztúthoz ért. A magyar valóságot keresi. A brazíliai találkozó magját a hajdani regóscserkészek alkották. Az egykori tizenhármakból alig hiányoztak — s a hiányzók vagy úton voltak, vagy egyetemi vizsgájukra készülődtek, vagy messze földre költöztek. De még a messzeföldiek is elküldték üzenetüket, mint SzilyÁdámHamburgból, bizonyítván azt, hogy a lélek radárjának olyan hullámhosszai vannak, mely nem ismeri az óceánokat. Ötvenhat után. és a hatvanas évek fordulóján a regösök mozgalma és munkássága a háború utáni szanpaulói magyar élet egyetlen jelentős szellemi erőfeszítése volt. Történetét egyszer meg kell írni, mert nélküle hiányos lenne a nyugati magyar diaspóra szellemi fejlődésének képe. Húsz év előtti törekvésük — mint egy földalatti búvópatak — most kezd feltörni a cserkószmozgalom új útkeresésében, mellyel a felserdült fiatalok szellemi igényét igyekszik kielégíteni. Ez a szomjúság hozta létre tíz év előtt az ITT-OTT mozgalmát is, javarészt olyan cserkészvezetőkből, akik nem találták helyüket a magyar kolóniák sivár, gettószerűen zárt és cenzúrázott, a szabad szellemi vizsgálódás lehetőségeitől meg-16
