Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
ffilLM&lLKEM&miS. Éltető J. Lajos (Portland. Oregon): SOK TAG VAN UGYAN, DE EGY TEST Megtartott istenszolgálat, Lake Hope State Park, Ohio, 1977. szeptember 3. 1. Felolvasás; Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, ugyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyőkről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én berniem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszétűrő, kegyes: a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodikfel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem őrül a hamisságnak, de együtt őrül az igazsággal: mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltör. (Páll. Kor. 13:1-7.) 2. Felolvasás: Mert a test nem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy ' nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás ? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna a test? így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; a melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten szerkesztő egybe a testet, az alábbvalonak nagyobb tisztességet adván, hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt őrülnek a tagok mind. (Pál I. Kor. 12:14-26.) 3. Felolvasás: Ma tőbbetfoglalkozunk azzal, hogy mi a magyar, mint eddig. Azért, mert megéreztük: sürgősen szükséges a magyarság öntudatosítása. Ebben van jó is, van rossz is. Rossz az, hogy valahányszor okoskodunk egy érzés felett, maga az érzés kezd másodrendűvé válni. Amikor elmélkedünk a szerelemről, az érzés nem olyan erős, mint amikor reflexió nélkül, vakon és mélyen szeretünk. Viszont jé benne az, hogy minden természetes érzés, vagy magától értetődő állapot az őntudatosítással elkülönül, kitisztul és megerősödik. Se ma honfoglalók, sem a kurucok nem kérdezték, mi a magyar. Tudták, hogy magyarok, létük egy volt magyarságukkal, s érezték, hogy bennük a magyarságot pusztítanák el, s a magyarságban őket. Magyarságuk existentiális volt s legkevésbé a lót szokott gyakorlati kérdés lenni. Ma azonban finom repedés választja el egymástól a magyarság és az existentia fogalmát. Felbukkant itt is, ott is az életkérdés vi-
