Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
Kárpát medenceben. A józan ész nekem azt mondja, hogy egy akkora térségben, mint a Kárpát medence, csak egy természeti erők által okozott katasztrófa teremthet olyan állapotot, hogy a "mind kipusztult" ténymegállapítást a szó valóságos értelmében használhassuk. Itt van azután ez a finnugor kérdés . A korabeli fól jegyzések az ázokat, kunokat, besenyőket, hunokat, bolgárokat, avarokat, magyarokat, "türkők"-nek nevezik. Ez való igaz, mondják a szakmabeliek — kivéve a magyarokat. Nem, mi nem vagyunk türkök, mi finnugorok vagyunk. De ugyan kik voltak ezek az ugorok? Nem mi magyarok vagyunk a legnépesebbek a finnugor nyelvcsaládban? S úgy tudom, hogy mi írtuk a legfényesebb történelmet e népek kozott. Nem lenne találóbb, sőt tudományosabb, ha ezt a nyelvcsaládot magyar-finn nyelvcsaládnak neveznénk? Befejezésül vessünk egy pillantást nyelvünk eredetének kérdésére. Azt bizony a hatalmas Ugoriából hoztuk magunkkal. Már amit hoztunk! A java részét itt is ott is "kóborlásaink" során szedtük össze. Nameg a szlávok, germánok, meg miegymások adományoztak meg bennünket egy jó nyalábnyi gyökszóval. Nem is csoda, hogy ezt a szedett-vedett tákolmányt I. István törvényen kívül helyezte és helyébe a latint tette meg hivatalos és irodalmi nyelvnek! Szegény nyelvünk! így sínylődött száműzetésben nyolc hosszú századon keresztül míg Berzsenyi, Kazinczy, Vörösmarty és társaik meg nem szólaltatták és használatba nem vették teljes szépségében. De mit tesz a Magyarok Istene! A nyelv, amely nyolcszáz éven át csak a parasztok és pásztorok ajkán csendült, mint hódító üstökös röppent a vén Európa nyelveinek horizontjára, s aztán megállapodott a júniusi nap delelőjén, hogy bámulatba ejtse a figyelőket frisseségével, kifejezőképességével, csengésével, dallamával, zamatjával. Az olasz Mezzofanti így kiáltott fel: "A magyarok, úgy látszik, még nem tudják, minő kincset bírnak nyel vükben." A koronát Sir John Browning tette a királyok-királya fejére, mikor így nyilatkozott: ' 'A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idő viharai karcolást sem ejtettek. Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke. S amit a tudósok nem tudnak megfejteni, azt mellőzik .... Aki megfejti, azaz isteni titkot fogja boncolgatni, annak is az első tételét. Kezdetbenvalaazlgeésazlgevala az Isten, s az Isten vala az Ige." Kár, hogy Sir Browning nem lehet szemtanúja annak, hogy ezt az "isteni titkot" sumírológusaink miként "boncolgatják" és derítenek világosságot eredetére. Álljanak ezek a sorok mint emlékmű szolgaságba vetett, kisemmizett és lenézett magyar parasztjaink örök emlékére, akiknek köszönhetjük, hogy édes anyanyelvűnket ma ajkunkra vehetjük. — 33
