Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
K^MSTSTVIEK, FOIL Y<Ö>EMATr<0)K Várdy Béla (Pittsburgh): EGY LETŰNT KOR MARGÓJÁRA (Padányi-Gulyás Béla: Vallomás egy elsfíllyedt világról. München: Aurora, 1975. 171 old.) Mégtúl közel vagyunk hozzá, hogy tárgyilagosan ítélhessünk róla. Még tál nagy számmal élnek közöttünk olyanok, akik szereplői, vagy szenvedői voltak. Még az un. "középnemzedék" legtöbbjét is odaköti a gyermekkor emlékezete. Tehát még tál sokan varrnak olyanok, akiket valamiféle személyi kapcsolat, emlékezet, saját vagy szülők élete, küzdelme, öröme, bánata, sikere vagy szenvedése köt ahhoz a korhoz, amit röviden csak mint Horthy-kort emlegetnek. Egyesek részére az a kor jelentette a "boldog békeidőt." Mások a "három millió koldus országaiként emlegetik. Egyesek a kiegyensúlyozott társadalmi és egyéni erkölcsnek, a tradicionális jogrendnek, a tömegek lázadásával szembenálló "minőségineka korát látják benne. Mások viszont csupán egy a máltból ittfelejjtett, ellentmondásos társadalmat, amelynek fő jellegzetessége és meghatározója a kasztrendszer, a dzsentri-tivomyázás, a groteszk keletieskedés (pl. fehérló áldozat, japán rokonság, szélsőséges turánizmus, stb.), a parlagi provincializmus, a másokat lekicsinylő sovinizmus, a primitív antiszemitizmus, a lefelé taposás és felfelé szolgalelkűség, a "fajvédelmi pártok" és "vezérek" tülekedése, valamint a külpolitikai amatőrködés. És sorolhatnánk tovább a Horthy-korra aggatott pozitív és negatív jelzők sokaságát, amelyek hemzsegnek a korról megjelent tudományos és kevésbé tudományos könyvek lapjain, beleértve C.A. Macartney nyugati meglátású pionír munkáját (October Fifteenth: A History of Modem Hungary. 1956), valamint a közelmúltban megjelent Magyarország története 1918-1919. 1919-1945 (1976) c. marxista művet, mely a készülő tíz kötetes szintézis nyocadik köteteként 1400 oldalon át tárgyalja az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követő negyed század történetét. Ez az utóbbi munka pl. oly részletesen tárgyalja a Horthy-korfejleményeit, hogy annak még a megemésztése sem könnyű feladat. Hogy tudományos súlya milyen? Azt nem mi, hanem az utókor, a történelem fogja eldönteni. Mindenesetre óriási adatmennyiséget rendszerez, azonban szaktörténelmi mű létére sok benne a szubjektív ítélet. S ha most döntenünk kellene jövendő sorsa felett, talán azt mondanánk, hogy e hatalmas műben felhalmozott adat-tömeg időtállóbb lesz mint az ezekre az adatokra épített ítéletek jelentős része. Ez a megállapítás azonban vonatkozik a korral foglalkozó eddig megjelent szaktörténeti művek mindenikére, legyen az magyarországi, vagy Magyarországon kívül megjelent munka. Véleményűnk szerint ugyanis még nem értük el azt a szükséges történelmi távlatot amely szükséges ahhoz, hogy a Horthy-korról higgadtan, előítélettől mentesen, elfogulatlanul írhassunk. A Horthy-korral foglalkozó kisebb-nagyobb szaktörténeti művek mellett nagy számmal, sőt nagyobb számmal vannak az olyan szubjektív jeUegűművek is, mint pl. visszaemlékezések, önéletrajzok, naplók és személyi korrajzok. Egy ilyen típusú mű szerzőjének nem az a célja és feladata, hogy az egész kort, s a kor minden megnyilvánulását föltérképezze, hanem az, hogy a szerző önmagát adja, saját szerepét magyarázza meg az utókor részére, vagy legalább is a saját személye és szerepe szemszögéből világítsa meg azt a kort amelyben élt, s amelynek cselekvő vagy szenvedő alanya volt. A történész szemszögéből nézve a dolgot — a fent megnevezett és egyéb szaktörté— neti művekkel szemben —, az utóbbiak eleve szubjektív művek, melyeket akként is kell kezelni. Ez a hozzáállás azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen szubjektív jellegű munkák kevésbé értékesek. Sőt, bizonyos szempontból még mélyebben bevilágítanak egy letűnt társadalom rejtekeibe, s a múltat még inkább ember-közelségbe hozzák, mint a tudományos aprólékossággal összekotort, teljességre törekvő szaktörténeti művek. De 34
