Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
WÉlLfflMÉMY Radies Géza (Oak Forest, IL): AMATŐRÖKRŐL, DILETTÁNSOKRÓL Sok szó esik manapság amatőrökről es dilettánsokról. Emigrációs vagy szétszórtsági életünk effajta egyedei sok fejfájást okoznak napjainkban képesített szakembereinknek. Ugyanis mindig olyasmibe ütik az orrukat, amihez nem értenek, vagy ha értenek, akkor egyetemi képesítés hiányában arra mégsem illetékesek. Kontárkodásuk csak arra jó, hogy a szakemberek fáradságos munkája árán kidolgozott és összeállított, valamint bizonyított tételeket alaposan összekuszálják. Megtaláljuk ezeket a kotnyeleskedőket a művelődési ágak különböző területein, de minket jelen esetben a történelem, és azon belül is az őstörténelem terén elharapódzott fűzfatörténészkedés érdekel, hangsúlyozott nyomatékkai. Be kell vallanom, magamis eme elrugaszkodott kellemetlenkedők közé tartozom. Én is fölesaptamfűzfatörténésznek, s olyan tárgykörben lábatlankodom, amire nyolc elemim, háromostobám és ahűséges, de dölyfös szekundám egyáltalán nem jogosít. Ezért meg is szívlelem az illetékesek rendreutasításait— de, Uram! — mit tegyek? Tehetek arról, hogy nyugtalan képzeletem mindig a tiltott, idegen tájakat járja? S az ismeretlent kutatva és kóborolva gyűjtögeti az ismeretet: a megismerés és tapasztalás izgalmas és csodálatos élményét, amely életem tartalmát képezi? Vizsgáljuk' meg ezt a különös, varázsosan vonzó valamit: ismeretlen! Vajon nem válunk-e fűzfatudósokká mindnyájan, amikor átlépünk az ismert határán a rejtelmes és bizonytalan ismeretlenségbe ? Avagy az egyetemes emberi művelődés mindenkor megkövetelte a katedrák mellett szerzett képesítéseket? Vajon hol tartanánk ma Thomas Edison nélkül, aki első elemista korában fordított hátat a tudományok fellegvárának? Nem kívánom leértékelni a képesítettek jobban megalapozott felkészültségét, azt azonban ők is lássák be, hogy a baklövések náluk se mennek ritkaságszámba. Azt is tudjuk, hogy a mindenkori politikai érdek a tudományok egyes ágaiban hatalmi szóval rögzítteti a "tényeket," s ezt a szakvélemény leple alatt viszi a köztudatba. Vannak idők, amikor a szakember csak tehetetlen szemlélője annak, amit hatalmi érdek nevében elkövet, mert szabadsága, vagy állása függ tőle. Sitt lesz a fűzfatudós munkája szerves kiegészítője és pótlója szakembereink korlátok közé szorított munkájának. Vizsgáljunk meg néhány szemelvényt ezekből a baklövésekből, vagy idomított baklövésekből, azaz tudatos ferdítésekből. Felettébb izgalmasnak tartom, ahogy egyes szakkörök magyarázzák az őrségváltást a neandervölgyi és a cromagnoni ember között. Két különböző emberfajtáról beszélünk, akiknek vajmi kevés közük volt egymáshoz, mondják egyes'szakemberek. A neandervölgyi kissé hosszú karjaival, görnyedt testtartásával, durva arcával, csapott homlokával és áliával erősen elüt közvetlen ősünktől, aki úgy 50 000 évvel ezelőtt jelent meg, mint a mai ember hű hasonmása, minden átmenet nélkül. Csak úgy a főidre toppant. Ne legyünk hajszálhasogatók, az UFO-k korában élünk. No, de tallózzunk inkább a hazai tájakon, mert ez szorosan összefügg jövőnkkel, sorsunk alakulásával. Talán a legfigyelemreméltóbb és legelgondolkoztatóbb szakkifejezés a "mind kipusztultak," mint kérlelhetetlen ténymegállapítás. Tagjaimban a velőig cikáznak a hideghullámok, ha ekét szó iszonyatos értelmét elemzem. Egy nemzet történelmi múltjának, hagyományainak, öntudatának aláásása lappang mögötte . Szerintük a szittyák, a hunok, sőt, mi több, az avarok "mind kipusztultak," hogyne is említsük a sumírokat. Most aztán azt mondják, hogy az mégsem egészen úgy volt, mert az avarok egyenesen magyarok voltak, legalábbis a kései bevándorlók és Árpád apánk hódító népe ott találta őket a 32
