Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
Mielőtt komoly fordítói munkáról beszélhetünk, kell hogy legyen közönség, ami érdeklődik iránta, és nem csak itt-ott, személyi ismerősök között, hanem főképpen és elsősorban az amerikai tudományos, illetve kultúrált közönség soraiban. Persze itt a probléma különösen kényes, mert amíg nincsenek fordítások, addig nehéz a magyar irodalom iránt érdeklődést kifejteni, de amíg ez az érdeklődés nincs meg, nehéz jó fordításokat Íratni. Ebből a körből csak a már eddig megjelent pár jó fordítás tud kitömi, kivált ha ezeket szélesebb közönséggel megismertetjük, pl. a magyar kultúrával és irodalommal foglalkozó egyetemi programok és tudományos előadások keretében. Hogy tudunk tehát ezen a helyzeten változtatni ? Szerintem úgy, hogy a kimondottan magyar irodalommal foglalkozó egyetemi előadásokon kívül a célt néha bővebb kereteken belül, főképpen összehasonlító irodalmi tevékenységen át szolgáljuk. Ebben az irányban többen dolgoznak az utóbbi években, és már van is eredmény a magyar irodalommal foglalkozódisszertációkban, cikkekben és a Twayne World Authors sorozatban. Sokkal jobbankell a magyar irodalmat képviseltetni tudományos egyesületeknél, amerikai folyóiratokban, világirodalommal és összehasonlító irodalommal foglalkozó könyveidben, antológiákban és sorozatokban. Az angolnyelvű magyar irodalomtörténetek hiánya is nehézséget jelent a magyar irodalom szélesebb körökben való megismertetésénél. Az a pár munka ami szóba jöhetne vagy régi, vagy egyoldalú, és inkább népszerű mint tudományos mű: egyik se olyan, ami lényegesen többet adna "handbook" információnál. Reményi Hungarian Writers and Literature c. alatt összegyűjtött életrajzai és D.M. Jones Five Hungarian Poets c. monográfiája csak részben pótolja ezt a hiányt. 1 Ugyanez a helyzet a fordításokkal: vannak, de jó köztük alig akad. Ez főképpen a versfordításokra vonatkozik, kevésbé talál a modern prózára. (Többek között Cushing fordításai minden szempontból megfelelnek.) A múlt századi és század eleji fordítók műkedvelők voltak, akik ennek a tetejében még gyakran magyarul se tudtak. Pl. egyiknél ezt az egészen szabad fordítást találjuk Petőfi "Árvalányhaj a süvegem bokrétája" című verséről: Árvalányhaj a süvegem bokrétája, Árva leány a szerelem violája. Azt magamnak kinn a pusztán szakasztottam, Ezt magamnak a faluban választottam. I bound my nosegay with the hair of that sweet orphan child, Who is herself the sweetest flower that ever breathed or smiled. I plucked the flowers from field to field, I bound them with her hair, But fair as were the fairest flowers, the maid is far more fair.2 1 * 1 József Reményi, Hungarian Writers and Literature.. Modern Novelists. Critics and Poets, ed. with an introd. by August J. Molnár (New Brunswick: Rutgers University Press, 1964),. David Mervin Jones, Five Hungarian Writers (Oxford: Clarendon Press, 1966). n John Bowring, "From the Hungarian of Petőfi, " Howitt's Journal of Literature and Popular Progress n (July—Dec., 1847), 28. Más fordításai; Poetry of the Magyars (London: Heward, 1830) és Translations from Alexander Petőfi, the Magyar Poet (London: Trubner, 1866).
