Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám

MffiTAM©ffiPffl<0>$]IS THELABÍffiYíLWAMIAffi:

Id. Éltető Lajos (Alliance, Ohio):

"TÖRTÉNELMI JOG ÉS TÖRTÉNELMI TÉNY"

Trianoni vonatkozású adataim halmazának rendezésekor kezembe került ACZÉL BENŐ fent idézett című, valamint egy másik: "Szent István napja" c. cikke (Szabadság. 1970.10. 7. és 1974.9.20.) és mind a két cikk margóján ez a tömör, felkiáltójeles megjegyzésem feketéllik: — megdöbbentő!

E megjegyzésem elsősorban a meglepetés felkiáltása volt, mivel Aczél Benő könyörtelen logikájú, józan érvelésű cikkeit mindig sokra becsültem s kritikámat általában rímes rokonszemmel így szoktam kifejezni:

Aczél Benő A célba lő!

De Aczél Benő ezúttal mellé lőtt! — Mellé lőtt, nem a történelmi jog és történél mi tény. merev szembeállításának tetszetős illusztrálásával (noha arra is volt példa a történelem folyamán, hogy történelmi tények történelmi jogokat szültek és vice versa), hanem azt tartom megdöbbentőnek, hogy Aczél Benő a mára marosi szolgálólányának a Trianonnal

kapcsolatos megjegyzését általános népvéleménynek, sőt, hogy úgy mondjuk, népszavazásnak tekinti s a revíziós törekvésünknek azt a bántó leértékelését, amit a máramarosi Mari véleményéhez Reflexiójában hozzáfűz. Idézem cikkeinek idevonatkozó részleteit:

Trianon és Magyarország feldarabolása után egyik, Romániából. Budapestre került szolgálólányunkat meglátogatta az édesanyja, akitől megkérdeztem: — Mit szól hozzá a nép, hogy magukat most Romániához osztották? — Hát —, felelte az asszony, — a nép azt mondja, hogy ha mán egyszer így elosztottak, akkor csak maradjon így.

Megismételve ugyanezt a kérdést, a másik cikkében Aczél így ír:

Mindig eszembe jut, mit felelt a Máramaros megyéből való cselédasszonyunk, akit Trianon után megkérdeztem: — Mondja, Mari . . .stb. |a fenti szavak, a Mari mamájának a felelete |.

Mindig a politikusok mondották meg, "mit kíván a magyar nemzet?", 1848-ban a pesti egyetemi ifjúság — tizenkét pontban —, majd veszélyben maga Petőfi, de úgy éreztem, most hallottam először, hogy a nép mit kíván valójában. Azt kívánja, hogy hagyják békén, az Istenért, ne változtassanak semmit. Ha már így történt, maradjon így.

Persze, nem marad úgy. Mert mindig van egy csoport, amelynek más az érdeke, amely állásokat akar, hatalmat akar, jelszavakat eszel ki, szervez, sereget gyűjt, azt mondja: "Mindent vissza!" — A végén semmit se kap vissza, sőt abból is veszít, ami megmaradt, de a politika kockázatokkal jár.

Aczél Benő fenti mondataira reflektálva, mindenekelőtt szolgálólányának, máramarosi Marinak a szavazatát nem tartom jogérvényesnek totális népi vonatkozásban. Máramaros megye lakóinak száma a Mari idejében 268, 281 lélek volt, éspedig: 12.5% magyar, 17% német, 24.2%román, 45.7%rutén, 0.6%szlovák. Vallásfelekezetileg: 20,879 róm. kát.-, 194, 044 gör. kát., 7763 helvét és 45,073 zsidó. Hogy Mari melyik kategóriába tartozott,

11