Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám

— Nem.

— Akkor honnan van ez a szép ruha ?

— Ennek valóban háttere van. De ma még nem mondhatom el. Éz a ruha nem lakatosnak való. Szégyellem is, csak ma vettem fel először. De utoljára is.

— Előkelőén öltözködni a lakatosnak sem szégyen. S magának megvan hozzá a kultúrája és jelleme is — tette hozzá Irénke. — Szeretnénk, ha minél sűrűbben ránk nyitná az ajtót.

Az Irénke véleménye eloszlatta a félszegségemet. Lassan megszoktam az új ruhámat. Hafelvettem, mindenütt előzékeny kiszolgálást kaptam. Ez arra kötelezett, hogy jócskán hagyjak borravalót. De ehhez jövedelem is kellene. S bizony ez gyengén jött. Sokszor még egy üveg sört sem ihattam.

Ez a ruha teljesen átalakított. Már nem kívántam a barátaim és a varrólányok társaságát . Kerültem a kis vendéglőket is.

De mindez mégjobban elszigetelt.

* * *

(Berecz János, 83 éves nyugdíjas vasmunkás két év óta írogatja visszaemlékezéseit. Négy fűzet van már tele szép gyöngybetűivel s még számos lap. A kéziratot elküldte az ITT-OTT szerkesztőségébe. Hozzám került recenzióra. Nem tudtam letenni. Egy éjszaka végigolvastam.

A paraszt származású iparos, aki az Alföldről került a peremvidékre, Aradra, az első világháborúban féllábát vesztette, majd a román uralom alatt kuzkődött a létért — egyéni sorsát írja le. De a sorokból milliók beszélnek, álmodnak szebb, emberségesebb életről.

írása erős és friss, az élmények űdeségét nem koptatta el 5-6 évtized sem. A képek néha szinte vakítóan elesek. Az íráson csupán minimális javítást végeztem. A kevés helyesírási hibát és mondatszerkesztési tömörítést kivéve, minden változatlan.

így került mutatóba ez a szál mezei virág az asztalra Libertyből, Nyujork államból. Egy szál Berecz János életének virágcsokrából. De a mag a Maros partján kelt, onnan való a virágok szépsége, meg sem kottyant nekik az idegen föld. Arrafelé hajladoznak, még ha a szél másfelé fújná is őket. S üzenik a hazai, vadon nőtt gyöngyvirágoknak: vagyunk. — Cseh Tibor)

10