Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám

Elintézendőim fenekéről tegnap véletlenül előhúztam kiváló clevelandi közírónknak, Molnár Zsigmondnak"Sinor professzor és az ifjú óriások" c. esszéjét, mely emigrációnk egyik legtiszteletreméltóbb lapjának, a Kanadai Magyarságnak 1977. január 29-i számában, annak is a 8. oldalán itatódott papírba. Erről e füstölgés,

A cikk arról az 1976-os, bloomingtoni tanári értekezletről emlékezik meg, melyre Sinor Dénes meghívására én, ifjú óriás is elmentem — Molnár szavával — "magyarságtudományozni." Annakidején be is számoltam róla az ITT-OTT olvasóinak.

Molnár Sinort, de elsősorban minket, fiatalabb egyetemi tanárokat ("professzorkákat," "professzorfiókákat," "professzor hőlgyikéket, "sinorfikat") vesz célba, mert konferenciákra járunk "anyanyelvinteni." Óva inti az "egyetemekre tóduló, ma még serdületlen magyhr ifjúság"-ot, nehogy a mi karmainkba kerüljenek, akik "egy ezredév hagyományait" szeretnénk "sárba tiporni." De minek is tódulnának hozzánk? Hisz tőlünk csak magyarságtudományt, nem magyarságtudatot tanulhatnának. A különbséget tüstént meg is magyarázza: "Magyarságtudatos, de magyarságtudomány nélküli volt az a 2 keményöklű 56-os srác, akik itt az egyik kocsmában dagadtra pofoztak és kirámoltak egy tucat amerikai hillbillyt, mert azok 'lehunkyzták' őket."

Molnár Zsigmondnak ebben teljesen igaza van. Ilyen magyarságtudatot nem tanul a hozzánk tóduló ifjúság. És noha távol áll tőlünk bármilyen szép magyar hagyomány sárba tiprásának akárcsak a puszta szándéka, mégis megkérnénk mindazokat a szülőket, akik ezt az ezredéves kultúrkincsíinket szeretnék még serdületlen gyermekeiknek átmenteni, ne hozzánk küldjék őket, hanem inkább Molnár Zsiga bácsihoz Klívlandba, mert ehhez ő sokkal jobban ért. Biztosra vesszük, szívesen rendez számukra haladó szintű, felsőfokú szemináriumot az Öntudatos Magyar Kocsmai Verekedés Ősi Hagyományának — az Elméletéről .

A Kanadai Magyarságnak pedig hadd gratuláljunk ismét, szívből, az emigráns magyar sajtó színvonalának eme újabb emeléséért. Csak így tovább! —éji

4