Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
egyebet! Az én életem regénye cimü önéletrajzában azzal dicsekedett, hogy ő bizony egy nap és egy éjjel sem tudná elénekelni mindazt a sok dalt, amit tud! Vajon hány dalt tudhat egy-egy jól emlékező, dalszerető ember? Tapasztalatunk szerint ötszáznál többet kevesen tudnak, de Jókai ezernél is többet tudhatott. Az első dalokat gyermekkorában tanulta Komáromban, édesapjától és Varga János tanítójától; ezek gyermekdalok, népdalok lehettek. Pápai diák éveiben, amikor Petőfivel barátkozott, diákdalokat, szerelmes- és bordalokat tanult. Pesti évei során pedig a népszinmü- és operadalokat jegyezte fel, csak a szöveget, a dallamra hallásból is emlékezett. A dalokkal ötletesen élt, igen szellemesen alkalmazta azokat. A bolondok grófja cimü dalos vígjátékjában egész párbeszédeket szerkesztett ismert népdalokból, mintha folklór-musical lenne. Jókai szeretett utazni,bejárta az országot és Európát többször is. Ilyenkor eredeti nyelven tanult dalokat; tudott szerbül, törökül, bolgárul, oroszul, lengyelül, olaszul és németül, s természetesen latinul is. Mindegyik nyelven idéz regényeiben. Szivesen énekelt is, ha a társaság úgy kivánta. Már őszbe csavarodott a feje, sőt kihulltak a hajszálai is, amikor megszületett a századvég egyik legnagyobb találmánya, a telefonhírmondó, ma úgy mondhatjuk, hogy a vezetékes rádió őse. Puskás Tivadar magyar mérnök, Edison munkatársa találta fel. Meghívták a mikrpfon elé az öreg mesemondót is, mégpedig 1896 tavaszán. Jókai elénekelte azokat a dalokat, melyeket fél évszázaddal előbb, 1842-ben tanult Pesten: Egressy Béni és Them Károly pályadíjnyertes dalai voltak ezek. És ugyanakkor elénekelte kedvenc népdalát is, — ezt már Komáromban tanulhatta, amikor betyárok éltek a Dunántúlon és róluk szólt a dal: Kocsmárosné, nékem halat süttessen, A hal mellé jó vörös bort tétessen, Külső-belső kapuját bézárassa, Szobalányát strázsára kiállítsa! Beszalad nagy ijedten a szobalány: A kapuban kilenc zsandár poszton áll! Gáli Pista nem vette ezt tréfára, Fölugrott a keselábu lovára. Lova lába megbotlott egy gödörbe, Gáli Pistát megvasalták örökre: Vasas kezem, vasas lábom csörgetem, Jaj Istenem, hol a szabad életem?... Vajon kik ismerik még Jókai kedvenc dalát, az egykori délvidéki betyárok balladáját? És hová tűnhetett Jókai hangjával az a bizonyos fonográfhenger, amelyre akkor felvették énekét? Mostanában került elő Kossuth Lajos fonográfhengere 1890-ből. A szerencsés véletlen talán elvezet Jókai fonográfhengeréhez is, hiszen sok család őrzött ilyenféléket valaha. —V.I. 33
