Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám

Felhívás;

Jókai daltudásához hasonlóan érdekelné a népzenekutatást az Emigrációban élő magyarok daltudása is: népdal, müdal, táncdal, operett, stb., — legalább a cimeik. Tapasztalat, hogy 500 körül tetőz egyegy ember daltudása, az Emigrációban éloké valószinüleg kevesebb ennél. Dr. Volly István /H-1133 Budapest, Váci ut 86gyűjti és szivesen fogadja az ilyenféle feljegyzéseket, amelyekből érdekes következtetések vonhatók le, mind az egyén, mind a tudomány számára.

TÄ.3Si®<GY®]S!K

Magyar Judith /Bogota, New Jersey/:

NÉPTÁNC ÉS NÉPI JÁTÉK TANÍTÁS A PASSAIC-I

HÉTVÉGI MAGYAR ISKOLÁBAN

Magyar Iskolánk gyermek tánc- és játékcsoportja abból a célból alakult, hogy a gyerekek megismerkedjenek a népművészet tánc és ének ágával az ő életkoruknak megfelelő anyag segítségével.

Az egyszerű tánc, ének és játék mögött azonban nagyobb, távolibb feladat rejlik. Ezt a feladatot szeretném most ismertetni, párhuzamosan a csoport közel két éves működésének leírásával.

A kivülről szemlélő talán úgy mondhatná el tevékenységünket, hogy a magyar kultúra egyik ágába avatjuk be a gyerekeket játékos formában, elemi tánclépések, népdalok, játékok használatával. Ezeknek színpadon való előadása, a gyermekek szerepeltetése valójában uj értelmet és határozott célpontot ad e munkának mind a gyerekek, mind a velük foglalkozó szempontjából — amellett, hogy szemlélteti is a szülőknek gyermekeik fejlődését.

Tehát a feladat a foglalkozásokon belül kibővül a tananyag színpadra viteléhez szükséges fegyelem és viselkedésmód elsajátításával. E felfogás előnye, hogy a gyerekeknek nemcsak lelkivilága gazdagodik, hanem önfegyelmük, beszédkészségük is fejlődik.

Minden erőmmel azon vagyok, hogy a passaici Magyar Iskola gyerekeiből, — mint remélhetőleg más magyar iskolák gyermekeiből is— olyan felnőttek váljanak, akik majd továbbviszik, terjesztik a magyar kultúrát világszerte. Természetesen az ő korukban legfontosabb az ehhez szükséges érdeklődés felkeltése, a foglalkozások izgalmassá tétele.

Hálás vagyok és szerencsés helyzetben érzem magam, hogy itt Passaicon erre lehetőségem van és hozzájárulhatok a jövő magyaramerikai nemzedékének neveléséhez. Kiváltságos vagyok talán azért is, hogy éppen néptánccal és énekkel foglalkozom, mert ezekhez a gyerekek ösztönösen vonzódnak és élvezik.

Két évvel ezelőtt volt életem első alkalma, hogy kicsiknek taníthattam néptáncot és éneket. Addigi tapasztalatom felnőtteknek való, szinpadra szánt táncokból adódott. Anyagom azonban bőven volt, főleg a Népzene Tára "Gyermekjátékok" kötete és a "Szedem szép virá34