Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
győztesek szép számmal szerepelnek befogadó országaik színeiben. Breuer Marcel alkotásai az amerikai építészet dicsőségét öregbítik, Starker János cselló művészete, fizikusaink, mérnökeink, orvosaink teljesitményei úgy szövődnek bele a világ különböző részein illetékes társadalmaik munkájába, hogy azt ma már csak mi magyarok veszszük észre s talán jobb is hogy ez igy van, mint ha olyan figyelmet keltenének, mint a szétszóratásban sorstársaink, a zsidók,akiknek a nemzetközi kereskedelemben, pénzügyekben és hírügynökségekben való preponderenciája ellenhatásokat is támaszt. Anélkül, hogy elfogult túlzásokba esnénk s tisztában lévén azzal, hogy magyar származásunk nem jelent minden esetben minőségi gyarapodást ott, ahová szórattunk, nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy a László Gyula által emlitett történelmi élményeken alapuló több tapasztalat, kényesebb igazságérzék s a méltányosságra való hajlam olyan funkciókra tesz képessé bennünket, amelyek a nemzetközi élet fejlődése, a globális együttműködés kialakítása szempontjából szükségesek, közérdekűek. Ezzel elérkeztünk a jövő problémáihoz és ez az a pont, ahonnan körülnézve, mindaz amit eddig leirtunk bizonyos jelentőséget nyer. Ha igaz az, hogy hivatást teljesítettünk a múltban s hogy ezért nem tűntünk el a katasztrófák közt, melyekben annyi nép veszett el, akkor reményünk lehet arra, hogy a jövőben is van még tennivalónk. Itt aztán meglehetősen különbözővé válik szemléletünk azon honfitársainkétól, akik mai otthoni körülményeik közt fejezhetik ki reményeiket és várakozásaikat. A jövőre vonatkozólag idekint részleteiben is meglehetős gonddal kidolgozott tervek egyike /"Blueprint for a New Central Europe" a "Studies for a New Central Europe" 3. évf. 1. számában, 1971/ egy semleges zónát javasol az Illyés Gyula által"Elpuskázott tartomány"nak nevezett Balticum-Adriaticum-i tér számára, egyrészt hogy függetlenítse az ott élő nemzeteket minden téridegen nagyhatalmi befolyás alól, másrészt hogy kapitalista és kommunista tapasztalatokon edzett világfelfogásuk alapján egy, a ma létező rendszerektől eltérő jövőbe néző uj politikai életforma kialakítására adjon alkalmat. Ezt a tervet hazai és szomszédos körökben is ismerik. "Létezik semlegesség, tömbön kivülség is, ami a nemzeti érdeket jobban szolgálná — Írja Pethő Tibor "Az idő rostáján" c. tanulmányában /"A Magyar Hirek kincses kalendáriuma" 1976/ csakhogy a dolog lényegét tekintve korunk központi jellegzetessége az átmenet a kapitalizmusból a szociálizmusba, s ezzel szemben egyetlen ország, egyetlen nép sem lehet semleges, nem maradhat 'tömbön kivüli', legfeljebb az átmenet különböző lépcsőfokain helyezkedik el. Letérni a történelem országútjárói, félrehuzódni valami kies zugba, ez még a Himalája égbenyuló csúcsai közt elhelyezkedő országoknak sem sikerült ." Egyetértünk a szerzővel, a történelem országútjárói letérni a technikai fejlődés következtében összezsugorodott planétánkon alig lehetséges, de hozzátesszük, hogy ez haladó nemzetek számára nem is kívánatos. Ami a haladás irányát illeti, azt viszont idekint másképpen látjuk. Nem gondoljuk, hogy otthoni sorstársaink se látnák ezt, de mi meg is Írhatjuk, hogy amig a haladó nemzetek,jelesen az Amerikai Egyesült Államok, réges rég kilábaltak a kapitalizmusnak Marx idejében joggal kifogásolt hibáiból, a szocialista rendszer, jelesen a 28
