Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
szél, érdekes módon több mint tiz szóval tudja kifejezni például a szeretet különféle változatait, holott egy százmilliók által használt másik nyelv a görög szóval kiegészített "agape love"kifejezést kényszerül segítségül venni még a szószékről is,mert egyetlen szava van csak erre az igen tág körű fogalomra, akkor a tudósok is,a nagy közönség is elgondolkoznak e jelenség okai felett. Ha aztán azt is észreveszik, hogy ez a nyelv százával használ ma is olyan szavakat, amelyeket, — vagy amelyekhez igen hasonló szavakat — a homo sapiens akkor használt, amikor egyáltalában beszélni kezdett, akkor meg tovább gondolkozva kénytelen ebből az összefüggésből olyan logikus következtetésekre jutni, amelyeket egy szaktudós egyéb bizonyitékok hijján kétségbe vonhat ugyan, tagadni azonban ő sem képes. így alakult ki az a felfogás, mely szerint az első ős-sejtek megfakadásával Földünkön megindult fejlődési folyamat során szükségszerűen történt,hogy egyes embercsoportok előbb használtak értelmes szavakat, előbb gondolkoztak el létproblémáik felett, mint más embercsoportok, melyeknek fejlődése később kezdődött. így létezhetnek még napjainkban is emberevő primitiv fajok egyidőben a kultúrát, civilizációt kifejlesztő ama nemzetekkel melyeknek vezetői már az egész Földre kitérjedő békés együttélés feltételeit keresik s olyan nemzetközi rendet igyekeznek teremteni, amelyben az egyéni, vagy nemzeti ragadozási hajlamokból eredő konfliktusok egyre feleslegesebbé, sőt lehetetlenebbé válnak. Ezek a fejlettebb embercsoportok a, fejlődés irányát felismerve támadó háborút immár századok óta nem viseltek. Ebbe a kategóriába tartozunk mi is, akik a kalandozások korával az aggressziv hadviselés korát lezártuk és akik jelenlegi történelmi műhelyünkben, Középeurópában a legtartósabb rendet voltunk képesek megszervezni és fenntartani. Akik ezt az évezredes rendet megzavarni igyekeztek s a tájtól idegen hatalmak érdekeit szolgálva avatkoztak életébe, azok felett előbb utóbb kimondja az Ítéletet az Idő s mint az olympiai versenyek birája, egy roszszabbul sikerült ugrás után megállapítja, hogy "volt jobb." Ezt aztán az érdekelt népek a maguk kárán is megtanulják. Az őstörténelem iránt megnyilvánuló közérdeklődés a magyarság emberi hivatásának jeleit vizsgálja. Ha azt látja, hogy a régmúltban küldetést teljesítettünk, amelynek érdekében kritikus korszakok nehézségei közt is megmaradni voltunk képesek, akkor indokolt a remény jövő megmaradásunkra is, amig tovább is hivatást teljesíthetünk . Ezzel elérkeztünk mai problémáinkhoz. Itt állunk: megmérettünk, könnyűnek találtattunk, darabokra szaggattattunk. Végleges-e ez az állapotunk? Ami a Duna medencei magyarság mai szétszakitottságát, összefüggő csoportokban idegen, ellenséges uralmak alá rendelését illeti, ezt természetesen átmeneti állapotnak tartjuk. A világ minden táján ekkora nagy számban való szétszóródásban viszont sokan hivatásunkkal járó kötelességek teljesítésére látnak alkalmat. Ma még nincsenek megbízható adataink arra nézve, hogy például hány tudósunk, szakemberünk dolgozik külföldi egyetemek fakultásain, hányán vesznek részt az újságírás, a rádió, a televízió nemzetközi munkájában, világ közvélemény kialakításában? Tudjuk, hogy az olympiai versenyekre készülő atlétákat, vivókat, tornászokat, lovasokat a jelenlegi Romániától kezdve Svédországon át az Egyesült Államokig sok esetben magyar sportemberek készítik elő s a magyar származású 27
