Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
AZ ITT-OTT 1976-OS IRODALMI PÁLYÁZATÁNAK EREDMÉNYE Örömmel adjuk Baráti KÖzosségünktudtára, hogy túráink az 1976-os szépirodalmi pályadíjunkat prózában ($10ö-as U.S. takarékkötvény ellenértéke) HALAS SÁNDORNAK (Zurich) utalta "A kioszk” c. elbeszéléséért. A nyertesnek szívből gratulálunk! A bírák véleménye szerint kitüntetésre érdemes vers nem érkezett a szerkesztőségbe az 1976-os verseny folyamán, így a költészeti kategória díját az idén nem adjuk ki. ITT-OTT díjat eddig az alábbiak nyertek: Prózában 1970-ben ifj. Fekete István (Csikágó) 1971- ben Trombitás Dezső (Los Angeles) 1972- ben Nagy Károly Endre (Columbus) 1975-ben Kabdebó Tamás (Manchester) Költészetben 1968-ban Koller Csaba (New York) 1970-ben Kiss Ödön f (Kingston, Ontario) 1975-ben Tabory Maxim (Goldsboro, NC) Hálás köszönetünk mindenkinek, aki versenyünkön részt vett. A díjat 1977-re megint kitűzzük (részletek a hátsó borítólapon). JÓ munkát! Halas Sándor (Zürich): A KIOSZK / Talán ágy halok meg, hogy a magyarság álom lesz számomra, különös, izgalmas, érthetetlen ÁLOM. (Márai Sándor) Októbervégi szép ősz volt, tele csönddel, nyugalommal. Hétszázméteres dombok melengető békéjében már vagy három hónapja élveztük Helvetia vendégszeretetét, menedékét: szabadságunk. De szenvedtük az idegent, az egyedüllétet, az elszigeteltséget. A legjobb esetben vendégnek mondhattuk magunkat. Igaz, furcsa vendégnek, akit senki nem hívott, senki nem várt, s akivel senki sem törődik. Pedig tulajdonképpen mindenünk megvolt. Az ország- és a honcsere látszólag nyomtalanul zajlott le. Kívülről szemlélve mindén rendben. — Panaszra nincs okod — mondták. — Mindened megvan: fejed felett tető, s kenyérkereső állás — hallom még ma is. Ám mégis valami hiányzott. Valahogy azonban képtelenek voltunk megfogalmazni: mi az a valami. Konkrétan, azaz megfoghatóan, ami még kellene. Ez csak lassan — később — derült ki. Ezen az októbervégi napon — merő véletlenségből — szembetaláltuk magunkat evvel a már-már félelmetes ismeretlennel. * * * Az itt kialakult életformánkhoz tartozott, hogy hétvégén egyszer-egyszer bevonatoztunk St.Gallenbe. A vonat a meseszerű Santis kétezerötszáz méteres havasai mentén kígyózott a városkába s az üt húsz percig tartott. Maga a távolság s az utazási idő Pesten 12
