Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám

JÖHETNEK MÁR ÉRTED...

Fáj a mult, a jelen, a jövő Ami volt

fájdalmat csiholt.

Ami van,

a jelen, kiholt.

Ami lesz

hálisten ködbeveszo.

A múlt úgy tűnik rég volt. Azt mondják szép volt...

...tudjisten...meglehet.

Ott jártam fiatalon, neveltem lelkemet mely akkor még csaholt, szűz szemből mézet rabolt.

A jelen mindenhová elkövet megtanit szenvedni... engedni... megaláz,

dob vet mint egy követ.

Megtanit arra,

hogy a feldobott szóra

ne felelj;

szól úgyis a kopott óra,

válaszol,

tikktakkol,

akarva, nem akarva.

Jelened igy múlik, a másodperc volttá mered, a jövő eléd csúszik, felfogni sem mered.

Lassanként megérted, hogy nincs már mit várnod, jöhetnek már érted...

Érted?

Tudod kik? a walesi bárdok.

Szüts Gábor

Johanneshov, Svédország

16