Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
TÉLI ESTÉN Egy piciny lámpa pislákoló fényé halvány árnyékot rajzol korád, kiságyad rácsa a falra vetődik, könnyű takaró borul főied. Apró szuszogások jelzik szelíden, hogy útban vagy tünderhon felé, — ölelő karodban a szőrme kutyus, 8 is lassan lehunyja szemét. Pillangó szárnyon elrepülsz messze, csodás tájakra visz az álom, s ha majd fehér palásttal jő a reggel, nevető arcod újra látom. Nagy Károly Endre Columbus, OH KÖSZÖNNI KELL Köszönni kell a végtelen világnak, hogy világra hozta lázas fiait, köszönni kell az élet csontkeresztjét, s a kereszten függő ember kínjait, köszönni kell az ősanya szerelmét, a föld buja, viharzó erejét, köszönni kell a pislogó napot, az ég sötétjén húzó csillagot, s a messze-vágyó álom-holnapot köszönni kell, köszönni kell .... Zas Lóránt Westlake, CA IHLET Van néha úgy, hogy rámszakad A Lélek, mintha fergeteg Rázná meg dermedt testemet. Felszáll a köd,, a törpe lét Recsegve tágul szerteszét, S kibontom őrök szárnyamat. Egy perc, egy ájult pillanat, S főnt lengek már a végtelen Acélos-ízű éteren. Mellemből, mint áradt patak, Zuhognak föl lázas szavak, S az ihlet szól: Megáldalak! Túrmezei László Lower Hutt, Üjzéland 11
