Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám
a szerb. Kérem ne leckéztessenek, higyjék el, hogy felnőttünk mér! Most egyelőre csak ott tartunk viszont, hogy megvizsgáljuk, diagnosztikaijuk, mi is történt az utóbbi fél évszázadban? Miért vesztettük el a magyarságunk felét? Ehhez kellene építő segítségük. Bosszant, hogy Nagy Karoly Endre még hozzá is tette, hogy "Kedves Dezső Bátyánk, észrevételeidet teljesen jogosnak tartjuk , . ..n Ha NKE az egész ITT-OTT szerkesztősége nevében beszélt, akkor csalódtam a szerkesztőségi politikában. Nevemben senkinek sincs szüksége bocsánatot kérni, főleg egy bigot és puritán megjegyzéssel szemben és azzal kiengesztelni, hogy a cikk csak azért jelent meg teljességében, mert fontossága miatt nem akarták "megnyirbálni" (cenzúrázni). A szabad amerikai sajtéval az a tapasztalatom, hogy a megjelent irodalomért ha nem is vállal felelősséget, de semleges marad, nem pedig a szerző ellen, valamilyen kritikus mellett nyilatkozik. NKE válaszával, az ITT-OTT semlegességi politikája nevetségesnek tűnik. — Sozán Mihály, Slippery Rock, PA. Kedves Mihály! Lehet, hogy Kassay Dezső túllőtt a célon, de hiszem, hogy jőindulatúlag írt, hisz nemcsak ő botránkozik meg könnyen egy-egy szón, de nagyon sokan olvasótáborunk idősebbjei közt, akiket ezért az érzékenységükért nem szabad elítélni. Tán az o világuk szebb volt a mienknél ... de hagyjuk ezt. Hogy Dezső alapot félti, arra mérget vehetsz. Karcsi viszont megintcsak a legjobb szándékkal írta, amit írt. Ha nem a legügyesebben oldotta meg a dolgot, azért mégis dicséretet érdemel diplomatikus próbálkozásáért. Ha pedig az amerikai szabad sajté törvényeit megsértjük azzal, hogy valamelyik jóbarátunknak, aki mellesleg szinte nagyapánk lehetne, s akit tisztelünk is, nemcsak szeretünk, megadjuk a legnagyobb udvariasságot, akkor talán a törvényt túlhaladtuk. Mindenesetre, én éppúgy kiírtam volna ez esetben azt az egyébkéntis eufémisztikus kifejezést, mint Te, de állnám érte az esetleges kritikát is, s nem rohannék azért ki, általánosítva és igazságtalanul., az egész idősebb generációnk ellen. Ha viszont valóban úgy érzed, megbántottunk, bocsánatot kérünk. —éji MIRŐL LEHETNE ÍRNI? Dr. Sozán Mihálynak: A levél (ITT-OTT 8:6, 36-39) fontos kérdéseket vetett fel és megérdemli, hogy vita tárgya legyen. Sok félreértésre is okot adhat. Az író jószándóka világos, mint szaktudós is értékes munkát végez a magyarság érdekében (1. a burgenlandi magyar szórványról szóló kimerítő ismertetőjét: 8/1, 11-19). Amikor azonban szakmáján kívüli dolgokhoz szól hozzá, sok tévedést követ el. A következő megjegyzéseket szeretném tenni: 1) Egyetértek dr. Sozán levelének azzal, a céljával, hogy elő kellene segíteni az eddig távolmaradó magyar tanárok, írók, tudósok és a magyarsághoz húzó fél magyarok, neirnnagyarok bekapcsolódását lapunk munkatársi körébe. Mindenkitől lehet tanulni, valamit. Minden számunk fedőlapján ott van a felhívás, hogy szívesen látunk minden magyart. Azt hiszem, a mi lapunknál szabadabb, humanistább lap kevés van a magyar lapok között. Természetesen elvárjuk minden új munkatárstól, hogy ugyanilyen szabadelvff és humanista legyen. és ne akarjon nekünk diktálni, hogy miről írjunk, miről ne. Ha ez a feltétel nem tetszik, akkor csak maradjanak. Mindenkinek nem lehet tetszeni, nem is kell. 2) Dr. Sozán nem vett elég fáradságot annak a megismerésére, hogy vezető tudósaink már nem hisznek a magyarság kizárólagos finnugor eredetében. A köztudatban még továbbélő finnugorizmus már nem tekinthető általánosan elfogadott alapnak, hanem csak a nagyon összetett magyar őstörténet egyik tényezőjének. Remélhetőleg dr. Sozán olvasta László Gyula ugyanazon számunkban megjelent cikkét, és annak megfelelően módosította az álláspontját ebben a kérdésben. 3) Amiasumér rokonságot illeti, megint csak László prof. cikkére kell hivatkoznom, 34