Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
HELSINKI ILLÚZIÓK NÉLKÜL KÁDÁR FELHOZTA AZ EZERÉVES MÚLTAT ÉS AZ ORSZÁG MEGCSONKÍTÁSÁT i SZMTl — "Mi annak a magyar népnek a küldötteiként veszünk részt ezen a történelmi jelentőségű konferencián — jelentette ki komoran Kadar János a Finnlandia Palotában /1975/ julius 31-én délelőtt —, mely államot alapítva ezeregyszáz éve él a Duna-Tisza táján, E- urópa közepén; így múltunk és jövőnk egyaránt az itt élő népek sorsához kötődik. Meggyőződésünk, hogy Európa minden népének legfőbb kívánsága a béke. Ha lehetséges, még fokozottabban így van ez a magyar nép esetében, amely évszázadokon át a hadak útjának keresztezŐdési pontján élt és mérhetetlen véráldozatokat hozott, hogy fennmaradhasson és megőrizze államát a fenyegető pusztulással szemben. Századunkban az első világháború hiábavaló áldozatai után a vesztes Magyarország területe a korábbinak egyharmadára csökkent . A második vüághóborában elvesztette felnőtt lakosságának 8%-át és az ország romhalmazzá vált.” így nem nyilatkozott kommunista vezető a magyar államiságról és az ország megcsonkításáról, mióta a párt hatalomra jutott, éppen ezért Kádár beszéde, mely jelentéktelennek ígérkezett a felszólalások hosszú sorában, érdeklődést keltett és találgatásokra adott okot. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia legmagasabb szintű záróülósén Kádár a félórás felszólalásában pozitíve ítélte meg a konferencia munkáját, melynek összehívását Magyarország is kezdeményezte. Dicsérte az USA-t és Kanadát a részvételért, helyeselte a Helsinki Nyilatkozat minden egyes pontját, beleértve a határok sérthetetlenségét és azok békés megváltoztatásának lehetőségét. Magyarország a nyitott kapu politikájának híve, mondotta, s hogy mennyire nyitott a magyar kapu. a nagyarányú turistaforgalommal bizonyította: tavaly /1974-ben/ nyolcmillió turista látogatott Magyarországra vagy utazott át rajta, hárommillió magyar ment külföldre, de azt elhallgatta, hogy Nyugatra alig százötvenezer jutott. Bár híve a kulturális cserének és a népek kölcsönös megismerésének, azért meg nem készek saját nézeteik és rendszerüli feladására. Mégis az ésszerűség, a realitás, a reális gondolkodás arra készteti Őket, hogy a különböző rendszerű országokkal együttműködjenek. Kádár megelégedetten tért haza Helsinkiből, a budapesti repülőtéren hosszan nyilatkozott a televíziónak, amit a 16S óra című rádióműsor augusztus 2-án hangszalagról szintén leadott. Kádár részben megismételte amit a záróülésen mondott, másrészt mintha magyarázkodott volna kijelentéseiért: "Vettem magamnak a bátorságot és ha csak rövid utalás formájában is, az értekezlet figyelmét felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára,,f mondotta. Őszinteségével hatni akart, hogy elhigyjék, a Hbéke és biztonság a magyar nép legőszíntébb óhaja és legigazibb érdeke." Megfordult-e fejében a határok békés megváltoztathatósága? Ha igen, legbizalmasabb barátjának se vallaná be. Amit viszont rezignáltan kimondott , mintha felelet lenne a kérdésre: "Én nem vagyok híve annak, hogy illúziókban éljünk .... Én nem vagyok az illúziók híve." Szűkebb környezete úgy vélekedik Kádárról, hogy ő az új Deák Ferenc, aki létrehozta a kiegyezést a Szovjetunióval. Tudja, hogy meddig lehet elmenni, amit a magyar nép megért, ezért nem erőlteti messzebbre. Az oroszok meg elfogadják a politikáját, ha kelletlenül is, mert érdekük, hogy nyugalom legyen Magyarországon. Arra a kérdésre, hogy szabadon is megválasztanák-e döntő többséggel, egy idekint járt magasrangú funkcionárius kurtán válaszolta, hogy nem. Magyarázatként hozzátette, szabad választásoknál mások is indulhatnak. Szabad Magyar Tájékoztató (New York) H., 3, 1975 szept.—október 8
