Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám

<GYEEMffiBQSÍEWE]LÉ$

Flórián Tibor (New Milford, Connecticut):

KÉTNYELVŰSÉG -- KÉT KULTÚRA

Fiataljaink, az utánunk következő nemzedékek anyanyelvének megtartása csak egyféleképpen lehetséges. Úgy, ha kétnyelvűségre neveljük őket. És miként lehet ezt a kétnyelvűséget elérni? Csak olyan módon, mint Erdélyben, Felvidéken, vagy Délvidéken.

Nemzetünk idegen uralom alá került három törzse megtanulta a leckét, hogyan lehet a kétnyelvűséget elsajátítani és fenntartani. Az elnyomás, az ellenséges és nemzeti értékeinket támadó tankönyvek, a magyarságot másodosztályú polgárként kezelő államhatalom a feladatot (különösen Erdélyben) nehezebbé tette és teszi ma is, mint az amerikai kontinensen és általában a szabad világban. Könnyebbséget csak a következő tényezők jelentenek:

1) Az új nemzedék — a Kárpát-medencében — atyáinak szülőföldjén el és nevelkedik.

2) Ez a szülőföld meg magán hordozza a magyar történelem és kultúra nyomait.

3) Nagyobb tömegben élnek egymás mellett a magyarok és összetartozásuk (éppen

az elnyomás miatt) erőteljesebb.

4) Az anyaország közelsége, ha politikailag nem is, de kulturális téren segítséget jelent.

Ha tehát ideking az erdélyi, felvidéki és délvidéki tapasztalatok tanulságai szerint akarjuk elindítani a kétnyelvűség elsajátításának és fenntartásának megszervezését, akkor máris, mint bátorító pozitívumot állapíthatjuk meg, hogy itt nem áll velünk szemben egy ellenséges államhatalom. Sőt, olyan országokban élünk, amelyeknek a legtöbbjében szervezett és együttes föllépéssel, céljainkra segítséget is kérhetünk.

Minden erőnket tehát arra kell összpontosítanunk, hogy a fönt fölsorolt négy könnyítő tényező hiányát a lehető legjobb módon pótoljuk.

Én nem adhatok azonnal gyógymódot a megoldásra, mert azt előbb ki kell kísérletezni! Csupán javaslatokat sugallhatok.

Vegyük tehát sorra a négy hiányzó tényezőt:

1) Szülőföldet nem adhatunk, de adhatunk helyette olyan otthont, amely minden nap és sok részletében tükröz valamit a szülőföldből. Pl. magyar könyveket, úsjágokat és folyóiratokat, népművészeti tárgyakat és időnként magyar zenét is. (A túlságosan gyakran adagolt magyar zene ellenkezést válthatna ki a fiatalokban és azt a benyomást keltené, hogy a szülők nem vesznek tudomást az őket is környező idegen országról, vagyis nem rendelkeznek valóság-érzékkel.)

Elsősorban azonban adnunk kell a családi életnek azt a megtartó szellemét, amelyet otthonról hoztunk magunkkal.

2) A magyar kultúra és történelem tárgyi bizonyítékait hol mutathatjuk föl ? Jól megrendezett magyar kiállításokon, koncerteken és olyan magas színvonalú előadásokon, amelyekre másodszor is, harmadszor is szívesen mennek el fiataljaink, és nem érzik azt, hogy az alacsonyabb rendű, mint a minket befogadó nemzet előadásai. Sok esetben és sok helyen szégyellték a magyar előadások alacsony színvonalát.

Mi szükséges ahhoz, hogy ezt elkerüljük? A kritika helyes alkalmazása és a bátorság ahhoz, hogy ne szerepeltessünk olyanokat, akiknek csak un. társadalmi, vagy egyesületi érdemeik vannak, de nincs tehetségük. A tét, ifjúságunk megnyerése, sokkal nagyobb, mint az a szempont, hogy egyes, szerepelni vágyó személyek hiúságát megsérthetjük.

3) A nagyobb magyar tömeg hiányát részben pótolhatja, ha szórványainkat, lélekben,

16