Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
oldalon számosán találhatók, akik a fogukat sziva asszisztálták végig a változásokat s egy-két túlkapásra hivatkozva ma is a legszívesebben visszacsinálnák az egészet. Azóta a képhez az ötvenhatos réteg is hozzájárult, de a lényeg nem változott. Az ötvenhatosok ugyanúgy a restauráció és reform hivei között osztódnak meg, mint elődeik. Néha úgy tűnik, mintha az otthoni kormányzat és egyes emigráns körök közös összeesküvésben törekednének arra, hogy 1956 nemes, humanista eszményeit és szabadság-igényét ellenforradalomként tüntessék fel. A baj az, hogy az eszmék sohsem mérkőztek meg az emigráció fórumain. A szemforgatás, a hamis pátoszu nemzeti áhitatosság gyakorlatában a nemzeti-egységről szólt és szól a véget nem érő retorika. De a retorika mögött az indulatok elfajulnak s eszmei tartalom hijján a végtagok önkénytelen rángással beidegződnek a jobboldal és baloldal pózaiba. Az egymást kinyiró, történelmi létjogosultságukat régen elvesztett politikai kategóriák között a harmadik ut magyar változata csak kevesek alig járt ösvénye. Ezek számára szeranyitogató irás Gombos Gyulának ez az uj könyve, valójában régebbi Írásainak válogatott gyűjteménye. Különösen figyelmébe ajánlom az emigrációban felse-rdült fiataloknak, a húszéveseknek, a harmincasoknak. Azoknak, akik egyre nagyobb mértékben vesztik el érdeklődésüket a magyar élet iránt, kettős tapasztalatuk miatt. Egyrészt látják az emigráció politikai képleteinek archaikus időszerűtlenségét, az álmokba temetkezés, múltba menekülés egyre irreálisabb állapotát, a gyűlölködést, az egymást kölcsönösen lehazaárulózó rágalom-hadjáratokat. Otthon megfordulva látják a változásokat, a fejlődést, a gyárakat, az uj házakat, a pezsgő kulturális életet, a szociális intézményeket. De jól látják a szabadsád korlátáit is és elcsüggeszti okét a hazai fiatalság többségének totális materializmusa. /Arra nem gondolnak, hogy 1956 bukásának tudatalatti reakciója ez a magatartás. Ha szabadság nincs, legalább mosógép legyen!/ Külföldi fiatalságunk javarésze ezért érdektelenné válik a magyar sorskérdésekkel szemben, érdeklődése csak felületi marad, a kultúra külső jelenségei iránt. Sors és politika, történelem és kultúra azonban egymással összefonódó, elválaszthatatlan jelenségek. A csupán kulturális érdeklődés vékony réteg marad a lélek felületén. Gombos Gyula könyve azért kiváló kalauz a század egy részének szellemtörténetéhez, mert megmutatja a rejtett összefüggéseket. Tömör, veséig hatoló jellemzései, szellemi portréi rendületlen hitelességgel állják az évtizedek próbáját. íme, néhány példa: Ady csupa tőzeg ember .... A sok polgár úriember közt egy nomád ur . . .. De ugyanakkor o nemzedéke legnagyobb gondolkodója is . . .. így tudott lenni ősember és modern ember egyszerre. Aki úgy huszadik század, hogy legalább húsz század sűrűjét és embermelegét hordja .... Móriczban megvolt a valóságlátásnak az a végső kíméletlensége, mely épp önmaga ki nzására az írót mind kegyetlenebből hajtja az igazság teljes Iemeztelenitésére. Erdélyi József a mezei hadak tüzes és gyors kapitánya .... Népisége nemcsak a költészet, de erkölcs is . . .. Az Ady versnek súlya van. Az Erdélyi versnek füstje és iIlata .... Sinka István ... az idő és a nép poros mélyéből szamárháton előporoszkáló, szomorú, furulyás kárvalló .... Atavisztikus emlékező .... Lengő szákállu, nagybotu pásztorok között üldögél; holdvilágnál lejtett, furcsa, rejtelmes táncokról tud .... 0
