Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám

és sumerok között is kell, hogy rokonság legyen." A Badiny Jós féle beszámolókból ezek a tételek kimaradtak. Továbbá, a magyarországi tudósok is erősen bizonygatták a mongolokkal való rokonságunkat és, ha a világ e rokoni kapcsolatokat könnyebben meg tudja emészteni, hát legyen. — Borzalmasan ízléstelen volt a kongresszus utáni, emigrációban felkavart zűrzavar is Badinyi Jós—Telekiné éss Brády Máriával kapcsolatban. Sem Badiny Jós, sem Telekiné nem volt tudtáfcan annak a ténynek, hogy ok ketten egymást akár meg Is ehetik, a világ velők semmit vesziteni nem fog. A sajnálatos tény az, hogy e két öreg gyűlölködésének a középpontjába egy az élete, tudományos pályafutása kezdetén álló ifjú magyart tettek. Dehát mi mást is várhattunkedicső emigráns "tudós" küldöttségtől? Sajnos ezek a homokból és álmokból összeeszkabált sumer-magyar ziguratok nemhogy az idők és a valóban tudományos gondolkodás vizsgálatait, de még a józan paraszti ész logikáját sem élik túl és csak kiábrándulást, keserű szájízt hagynak maguk után, ahelyett, hogy az uj, őskutatássaI foglalkozó nemzedéket megerősítenék elhivatottságában, fokozná azok érdeklődését.

A valóságérzék teljes hiányáról tesz bizonyságot Badiny Jós Ferenc vallásfilozófiájával is. Az eredetileg, nem éppen egy esztendővel ezelőtt még babiloni ős-mah-gar egyházi szektája ma már Magyar Nemzeti Vallás Mozgásommá /?.í/ váI — tozott. Nem is olyan régen még Mindszenty hercegprímást, kérte fel ezen uj szektának a zászlóvivő vezérévé, sőt egyik tételében még azt is irta, hogy "telepatikus utón üzent a Hercegprímás." A legutóbbi ősi gyökér c. lapjában /2. évf., 2/3 sz., 1974/ a 40. oldalon már az általa szervezett "vészbíróság" elé állítja: nem Mindszentyt, de Pehm Józsefet, aki a feudal ista, monarchista, pápista reak-r ció zászlóvivője lett i nkább, mi nt a Badiny által alapított szekta vezére. Lehet, hogy hi vei vagy támogatói tudat I anságára a Lapozza tétel ei t, de Írásait ma már Így Írja alá: "Patesi," ami szumérul "hercegprímást" vagy legalábbis királyi főpapot jelent.

Nincs szándékomban idős embereket bántani, de ha valóban tenni akarunk valamit fajtánkért, különösen ebben a nyugati világban, akkor sokkal nagyobb megfontoltsággal, józansággal és valóban tudományos megalapozottsággal, a valóságnak megfelelően kell ezekhez az amugyis igen kényes kérdésekhez hozzányúlni, mert a felfújt léggömbök előbb-utóbb el pukkadnak és iélekölő, keserű csalódásokat okoznak egyébként olyan jóindulatú magyarok szivében, akik, ha az igazság fényét látják, hajlandók minden erejükkel támogatni ezt az igen elhanyagolt tudományterületet, a magyar őstörténet-kutatást.

Részemről őszintén sajnálom Badiny Jós Ferencet, mert rengeteg időt és energiát áldozott eddigi munkájára, de bocsájtsa meg nekem, hanem veszem komolyan, mert hideg valóságérzetem, hideg tárgyilagosságom ezt nem engedi meg és sajnos, de hála a Magyarok Istenének, a lelkivilágomba nem teremtett romantikát és álmodozó alkati elemeket. — Hommonay 0. J., Torontó.

ITT-OTTnak: Az utóbbi időben többet fordulok meg magyar társaságban mint az életem első 16 évében. Kilenc hónapos koromban kerültem az Egyesült Államokba, és ez előtt két évvel még olyan kisvárosban laktunk, ahol magyar életről nem nagyon lehetett szó. Az a néhány magyar család, akik a városban laktak, összéjártak, segítették egymást, de semmiféle szervezeti magyar élet nem volt. Mióta Pittsburghban élünk és többet járok magyar összejövetelekre, több Ízben hallottam beszélgetést arról, hogyan lehet a magyar fiatalságot, itt Amerikában, megtartani magyarnak. Ennek alapján gondolkodni kezdtem, mi az oka annak, hogy mi, nővéremmel és az öcsémmel, megmaradtunk magyarnak. En nem tanítani akarok, de gondoltam, hogy a saját tapasztalatomból kiindulva adhatok ötletet azoknak, akik meg akarnak maradni, vagy meg akarnak tartani másokat magyarnak. Végiggondolva az életemet, három fő okát látom annak, hogy magyarnak maradtunk:

I. Szüleim szivveI-lé IekkeI magyarok és nagyon büszkék a magyarságukra Belénk nevelték kiskorunktól kezdve, hogy semmivel sem vagyunk alábbvalók samt milyen nemzetnél, sőt sok szempontból különbek vagyunk sokaknál. Alátámasztották