Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám
ezt az érzést a magyar történelem nagyjaival és a modern időben magyarok által elért eredményekkel a tudomány, a művészet, a sport és az élet egyéb területein. Bebizonyították nekünk, hogy ha az Istennek egyáltalán lehet választott népe, akkor az mi vagyunk. 2. Otthon soha nem szabadott másképp, mint magyarul beszélni. Szüléim megmagyarázták a magyar nyelv gyönyörűségét, ősi eredetét, elmondták a magyar irodalom nagyságát és megérttették velünk, hogy ha mi számban nagyobb nemzet lennénk, nyelvünk ismertebb volna, a magyar irodalom fel vehetné a versenyt bármi nemzet irodalmával. Iskolai eredményeink bebizonyították, hogy a magyar nyelv tudása nem hátránnyal hanem előnnyel járt és segített tanulmányainkban. Az a tény, hogy magyar irodalmat is kellett olvasnunk, gazdagabbá tett bennünket és a magyar nyelv tudása nélkül ettől meg lettünk volna fosztva. 3. Úgy érzem, hogy magyar a nevünk és az a tény, hogy szüleim soha nem engedték, hogy a második nevünkön — ami angolra is fordítható — hívjanak bennünket. Megmagyarázták, hogy Steve és Chris annyi van Amerikában, hogy a Mississippi folyót el lehetne rekeszteni velük, de Ákos és Árpád sokkal kevesebb van, tehát miért legyünk közönséges kavicsok, amikor aranyrögök is lehetünk. Megmagyarázták, hogy másnak lenni az nem szükségszerűen szégyen, hanem lehet kiválóság is. Okulva az én életemből, ha a magyar szülők ezt a három pontot szem előtt tartanák, ha volna bennük magyar öntudat és büszkeség, ha ismernék anyanyétvünk gyönyörű voltát és magyar nevet adnának gyerekeiknek, akkor nem kellene félnünk a beolvadástól és nyugodtan mondhatnánk Széchenyivel, hogy "Magyarország nem volt, hanem lesz!" Adja Isten, hogy úgy legyen. —Kovách I. Ákos, McMurray, Pa. ITT-OTTnak; Feleségemmel együtt őszintén restelljük, hogy csak kaptuk és olvastuk a lapot, de még csak nem is válaszoltunk. Nem vagyunk Író emberek, csak olvasók s talán az utóbbi években passzívakká is váltunk. Kérjük elnézésteket s kérünk arra, küldjétek továbbra is Írásotokat. Nagy élvezettel olvassuk minden Írásotokat, ha nem Is értünk egyet minden cikkel. — Véleményt kértetek, röviden felelek kérésetekre. Nagyon tetszik lapotok hangja, nívója. Végre egy lap az emigrácíós sajtó-dzsungel ben, amelyik ezt a nyílt hangot s ilyen nivón üti meg. Viszont egyetértek egyik olvasótok kritikájával, kissé túl amerikai izü lapotok. Ezen viszont nemigen lehet segiteni. Talán még régebben éltek Amerikában, mint pl. mi Belgiumban. Ha mi Írni tudnánk, s lenne energiánk hozzá, biztosan túl belgának, vagy franciának, németnek éreznétek Írásunkat. A másik kérdés, amit felvetek, sokkal fontosabb. Némelyik cikkben túl közel mentek a tűzhöz. Mintha elfelejtenétek, hogy a kolerát tűzzel kell irtani, azzal barátkozni nem lehet. Hogy mindjárt konkrét példát hozzak: vájjon az A- nyanyelvi konferencián résztvevők kinyitották-e eléggé szemüket, meglátták-e a hátsó szándékot. Remélem, nem akadt köztük egy sem, aki azt gondolná, hogy egy ilyen konferenciát minden hátsó szándék nélkül rendeznek otthon. /Ha mégis akadna ilyen naiv lélek, annak melegen ajánlom, olvassa egy kicsit a hivatalosan kiadott marxista dialektikát, ott pontosan és nyíltan meglátja majd, mi az igazi célja minden kommunista rendezésnek és hogyan kell a valódi célt ügyesen elleplezni. Erről Igen sokat lehetne Írni és beszélni. Higyjétek el, hogy ha a Nyugat elolvasta volna a Mein Kampfőt, s elhitte volna, hogy Hitler valóban azt akarja csinálni, amit leirt, soha nem került vólna sor a második világháborúra. Olvassuk hát el a kommunista hivatalos Írásokat és higyjük el, ők valóban azt akarják, amit Lenin mondott s amire ma is hivatkoznak. Ma is ugyanolyan eszközöket használnak, mint Lenin idejében, még akkor is, ha olyan messze vannak már a leninizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől./ Folytatva az Anyanyelvi konferenciával kapcsolatos cikket /1974. I. szám/, a cikk lényegével nem szállók vitába, nem ismerem eléggé a problémát. Erélyesen szembeszállók azonban Sinor Dénes idézett záró mondatéval: "és nem lesz másodrendű magyar az, akit munkakörülményei, ambíciói, egy véletlen vagy akár egy szerelem, külföldi otthon felállítására késztetett." érdekes felsorolás. Hová sorolná, a fentiek közül melyik kategóriába 37
