Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
nck írták. Az egyik csőn Konstantinápolyban van eltemetve, ahová 1849 telén menekült', amikor "nemcsak Magyarország, hanem immár a mi szépséges Háromszékünk is Franz Josephus lábai előtt hever," amint búcsúlevelében irta. Bujdosó társai közül sokan mohammedánok lettek és török nevet vettek fel. De 5t nem tudták a menekülés évei meg-• hajlítani. Szobrász volt s a fából "kíforgácsolódott a fölösleg1' keze nyomán, de sírkövére még ezt se vésette rá, csak annyit; Cseh Imre, háromszéki székely.... Az emberi név sokkal több, mint egy kataszteri megkülönböztetés, vagy mint egy áru védjegye. Az Exxonra ráköltenek párszázmillió dollárt s néhány év alatt ugyanolyan közhely lesz, mint az Esso volt. De az ember neve szimbólum és misztérium. Ha a nevemet kimondtam, nemcsak magamat jelöltem meg, kimondtam apámat és anyámat, nagyapámat és nagyanyámat, megidéztem minden ősöm szellemét, olyan hitelességgel, mintahogy a hivő ember az Úrvacsorában Krisztus valóságos testét veszi magához. A név magában hordja nemcsak az apai ágat, hanem betűinek minden hajlatához odasimulnak a nőágak, a Baló, Sylvester, Farkas, Vitályos, Bőd, Vajda, Kelemen, Damokos famíliák s elvegyülnek benne, miképpen a folyó magában hordja a beléömlő patakok minden cseppjót. De benne rejteznek a többiek is akikről már nincs írásos emlék, névtelenül porladnak a név humuszában, mert templomainkat felp-erzsalte a tatár, irattárainkat német fosztogatta, családi levelesládáinkon muszka lovak tapostak. S ezt akarnák elvenni tőlem? A nevemet, amelyik, mindezt túlélte? Hiszen ez a múlt bennem, ez az én gyökerem. Ki akarnál tépni Háromszék földjéből? Nincs az a földi erő,, barátom! A hűség és a szabadság eszelős szeretetének földje ez. Dózsa György földje ^ a legnagyobb, á legtragikusabb magyar szábadsághősé. Szabó De • zső földje ez a mesteré,akihez fiatal diákként tanulni zarándokoltam. S Mikes Kelemené ez a föld, a nagyságos urfié, aki még ma is Zágont keresi. Pogány föld ez, ahol még István király után kétszáz evvel is mindent-tudó táltosok éltek s öreg pásztorok ma is meggyujtják a tavasz-tüzeket a havason. Innen indult összeszoritott szájjal, kíméletlen vasakarattal Körösi Csorna az őshazát megkeresni, amit soha nem talált meg, de helyette 'lelki békét cs nyugovást lelt a buddhizmusban." ö is idegen földben van eltemetve és sírkövén ott áll a neve; Szi-esz-ó^em-é... Azt kívánnád hát tőlem, hogy r..nevemet elcseréljem O'Shay-re, vagy akármire? A névcserének csak egy tisztességes útja van; a lélek metamorfózisa. így lesz Petrovich-ból Petőfi, vagy Móltér-bői Marosi.... Az én lelkemnek minden hajszálgyökere Háromszék humuszán át táplálkozik a magyarságból.... Barátom restelkedve válaszolt;- Nem akartam megbántani. Csak azt hittem, hogy karriert akar csinálni - hiszen ezért jön ide mindenki - s ehhez egy jól megválasztott név nem árt. Néhány percre elhallgattunk. Aztán barátom szeme felcsillant;- Hol élt, mielőtt idejött volna Amerikába?- Brazíliában. Brazília! A sző színéből nem tudom kihagyni a "saudade"-t. Vibrál bennem a gyönyörű portugál szó; sóvárgás, vágyakozás, esengés.... Sóvárgás mi után? A világ legszebb városa, Rió után, ahol a Corcovadon Krisztus úgy terjeszti ki a karját mintha az egész világot magához akarná ölelni. Látom Guarujá vadregényes öbleit, összehajló, csókolózó pálmáit. Látom Salvador mohos köveit, öreg, 9
