Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
barokk templomait, Abaeté fekete, balladás tavát, - hófehér parti homokján asszonyok sulykolnak és cangaceiró nótákat énekelnek. Szilveszter éjszakáján a sokezer kilométeres brazil tengerparton százezrek indulnak meg az óceán felé. Feketék mind, hófehér ruhában, Yemanját köszöntik, a tenger istennőjét s ezen az éjszakán fehér virágokat s piciny tutajokon fehér gyertyák millióit hömpölygeti az Atlanti óceán Brazília partvonala előtt. Yemanja nagy ünnepe ez, hozzá imádkoztak őseik is, amikor láncraverve áthurcolták őket az óceánon.... - Deusébrasiíeiro - Az Isten brazil - hallom az ismerős szólamot, ami nem járhat messze az igazságtól, hiszen nagyon bőkezűen szórta kincseit ebbe a csodálatos országba. - Pernambuco ao mundo - törnek fel az emlékek: Pernambuco a nagyvilághoz - mondja az északi brazil város hírmagyarázója a helyi rádióban, melynek adását egy várossal arrébb már nem lehet hallani. Bahia vadonában járok egy expedícióval, Ilhéustól délre a kakaóvidéken s a barázdás arcú mulatt paraszt úgy hivbe nyomorúságos agyagviskójába vendégül, mintha Vajdahunyad gazdája hivná a szomszéd vár urát. Mozdulatában szeretet és méltóság. Brazilia! Miért olyun kedves? Mit hagytál ott? - Az ifjúságodat - súgja egy távoli, kaján hang.- Braziliában. - Mondom mindezt egy szóban ennek a kedves és vidám amerikainak. Arcán a tudományos vitamin - egyensúly rózsás párossága. Érdeklődve kérdi- Akkon Qn ott jól megtanult spanyolul, ugye?- Spanyolul tudok, de nem ott tanultam meg. Ott nem is lehat. Kerekre nyitja szemét. Homlokán bosszús ránc villan át. Sok baj van ezekkel az európaiakkal - gondolja. Biztosan De Gaulle is eszébe jut, mag Pompidou.- Hány évig élt ott?- Tizenháromig.- S nem tanult meg spanyolul?- Nem ón. Spanyolul Argentínában tanultam meg. Braziliában portugálul beszélnek. Szebben, mint Portugáliában - teszem hozzá a második haza iránti gyöngédséggel.- Portugálul? Én azt hittem, Bolíviában beszélnek portugálul. Nehéz ezeken a latinokon eligazodni. Nagyon megbizhatatlan társaság. Különben portorikói, brazil, boliviai - oly mindegy! Egyforma latin az egész banda! Egyformák? - töprengek magamban. S eszembe jutnak a szorgos és gőgös venézek, Délamarika yankoejei, akik büszkék arra, hogy pénzük jobb és stabilabb a dollárnál, s mivel petróleumjuk ás aszfaltjuk is bőven van, az amerikai utaknál jobb müutakat építenek. Vagy a még gőgösebb, szép szál argentinok, a déli földteke texasi arisztokratái, akik meg arra büszkék, hogy Argentina az Amerikák legfehérebb országa. /Ez persze nem őseik különleges lágyszívűségén múlott, hogy visszaborzadtak volna fekete rabszolgák tartásától. Argentínában nem voltak gyapotültetvények a kiima miatt. A Chaco dús legelőin s a pampákon az állattartás indult virágzásnak. S a pásztorkodás nem volt lenézett foglalkozás a fehérek között Argentinéban csakúgy, mint Északamerikában. Fekete gaucho nincs. A cowboyok között is alig akadt néger./ Paraguay, ahol a magyar gyerekek háromnyelvüek: a magyart megtanulják otthon, a spanyolt az iskolában s a guaranit a cselédlánytól. Az ország indián népe a községházán csak tolmáccsal tudja ügyesbajos dolgát intézni. Guatemala, ahol a lefejezett maya kultúra törzséből egy csodálatosan gazdag, különös, népi kultúra virágzott ki, mint egy hóditó illatú, 10
