Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám

~ Európában mindig bajok vannak - mormogom.

Hozzámhajol bizalmasan, mint aki nagy titok átadására készül:- Az én őseim is Európából jöttek.- Tényleg?

Sietve teszi hozzá"- Persze már nagyon régen. - Elmerengve mosolyog, - Talán az első hajókkal. Az is lehet, hogy a Mayflowerre1.- Mi, magyarok, mindig lemaradtunk az első hajókról - sóhajtom. Rákóczit látom, a Márvány Tenger partján sétál, Kossuthot turini dolgozószobájában. Az őrtornyok pásztázó fényeit, amikor átkúsztam az osztrák határon Rohonc alatt, negyvennyolcban, száz évvel a szabadságharc és három évvel az emberi jogok ünnepélyes, uj deklarációja után. A Hotel Európa kiégett, csonka üszkeit látom Salzburgban, mint a meggyalázott, eltiport anyaföld riasztó szimbólumát. ..Az ötvenhatos menekültek tizezreit...- Nekünk nem voltak vikingjeink és röneszánsz kalandoraink, akik aranyért még az anyjukat is eladták volna és mellesleg -felfedezték Amerikát. Minket csak korbáccsal tudott a történelem kiverni hazánkból.

Pillanatnyi szünet. Elakadunk, mintha a beszélgetés folyama két ágra szakadt volna. A Mayflower romantikája és a magyar sors között túl nagy a szakadék. Hirtelen hozzámfordul:

Hogyan betűzik az ön nevét?- Szí-esz-i-écs - mondom gépies beidegzettséggel s olyan idegennek érzem nevemet igy angolul felboncolva, mintha semmi közöm nem lenne hozzá. Olyan furcsának, mintha agysejtjeimet nézném mikroszkóp alatt, tűnődve, hogy vajon miről ismerem meg, hogy az enyém.- Szi-esz-i-écs - ismétli hitetlenkedve. - Nem különös? Egyes népek mennyire másképpen mondják ki a szavakat, mint ahogy leírják,- Valóban? - kerülök magamban s eszembe jut az ‘'ought" meg a “though".- ön régen jött el Magyarországról? - kérdi érdeklődve.- ő, igen. Elég régen ''eljöttem." - Milyen erőtlen némely ige s mennyire nem fedi a cselekmény belső hátterét. Eljönni! A lelkedet kitépve, otthagyni a földet, melyen élned s halnod kell, miképpen annyiszor megfogadtad. Hol van az a szinonima,amelyik ezt kifejezi?- Több, mint huszonöt éve eljöttem - teszem hozzá kicsit kesernyés mosollyal, érezve a negyedszázad súlyát.- Mióta él itt Amerikában?- Jártam már itt régebben is, de egy hazamban csak hat éve.- Akkor már állampolgár, ugye?- Még nem - felelem lakonikusan.- Ha felveszi az állampolgárságot - mondja őszinte lelkesedéssel - a nevét is megváltoztathatja. Én a maga helyében OShay-t választanék. Ennek van valami arisztokratikus ir csengése. Megmagyarázná az idegen kiejtését, de egyúttal angolszász hátteret is adna.

Nagyon csúnyán nézhettem, mert uj barátom visszahőkölt. Udvariatlanul törtek ki belőlem a szavak;- Az én nevem Cseh. Igv: Szi-esz-i-écs. Apámé is ez volt, nagyapámé is, dédapámé is. Szépapám és elődei Tseh-nak vagy Tséh-3