Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám
és áldozd meg Ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondandók néked." Nem akartam hinni a szememnek, a fülemnek. És megállapítottam, hogy ez nem lehet az az Isten, akiről a Háziáldás szól, akihez mi imádkozni szoktunk, aki jó. Ez egy szörnyeteg, vérszomjas isten, akit nem lehet szeretni, akitől csak félni lehet. De Ábrahám bácsi, mint istenfélő ember engedelmeskedett a parancsnak. A máglyához a fát a kis Izsákkal vitette, ö maga a tüzet és a kést vitte. Ma is előttem van a "hittan"-könyvem illusztrációja, amint a kis I- zsák, rokonszenves gyermektársam megkötözve a máglyán fekszik, felette apukája kezében a szivére irányított óriási konyhakés. Ez a jelenet gyermekéletem legborzasztóbb csalódása volt: nem, nem, ez nem lehet jó isten, aki ilyen parancsot ád s ilyen áldozatot kiván egy apától, megölni a fiát, akit szeret. De vajon igazán szereti Ábrahám bácsi Izsákot, hogy képes őt megölni? Az én apám biztosan nem engedelmeskedne egy ilyen parancsnak, fütyülne az ilyen istenre. Erre a hittani istenre megharagudtam s meg Ábrahámra is. Már nekem hiába jött az isten angyala a felmentő üzenettel, hiába mondta, hogy csak próbatétel volt az isten részéről: a gyilkosság ténye el volt rendelve s annak végrehajtására Ábrahám, aki nem tudta, hogy csak isteni fortélyosságról van szó, az előkészületeket megtette . Sokszor elgondolkoztam későbbi éveimben is ezen a borzalmas jelenetén: vajon a bibliai történeteket szerkesztő pedagógusok számot vetéttek-e ennek a szörnyű "isteni" próbatételnek a gyermeki lélekre gyakorolt traumatikus hatásával? Hisz az azonositás aszszociációja folytán minden gyermek saját magát képzeli a kis Izsák helyére s a saját apját látja az Ábrahám személyében s ez a képzeletbeli átélés örökös nyomot hagy a lelkében. Ábrahám idejében, a társadalmi korrupció tetőfokán az istentől való félés érzésének felkeltése volt a népvezetők ideális célja s ez akkor helyénvaló volt. De mire jók az ilyen anakronisztikus istenszörnyetegek sztorijai a mai "hittan-tanitás" keretében? Hisz volt azóta egy Krisztus is a Földön, aki azt hirdette, hogy az Isten, az ő mennybeli atyja a legfőbb jó, élő és mindent éltető és megtartó, mindenható és tökéletes bölcs, kegyelmes vagy irgalmas, igazságos és igazmondó. Miért kell hát azt az igaz Istent, akit ő meghirdetett, az erkölcsi-szellemi élet végtelen magasságát reprezentáló krisztusi Isten lényegét a tantermekben és a szószékeken egy alacsonyabb rendű, égő emberi áldozatot követelő istennel azonosítani? Persze, az alliancei First Presbyterian Church lelkésze, aki egy hitvédelmi jellegű újságcikkem olvasasa után felkért, hogy a vasárnapi iskola tanítását vállaljam el, a fent kifejtett felfogásomat nem ismerhette; nem is annak alapján, hanem koromra való hivatkozással utasítottam vissza a megtisztelő felajánlást. Hogyan is gondolhattam volna én, a laikus, arra, hogy egy többévszázados vallás-oktatás hagyományos rendszerét birálgassam? Az is elég merészség volt tőlem, jövevény amerikaitól, hogy William E. Phipps, a West Virginia-i Elkins College vallás- és filozófia professzorának — bizonyára best-selleri ambíciókkal megirt — Was Jesus Married? cimü, akkortájt kiadásra kerülő könyvének előzetes hirlapi ismertetésében közzétett, "tudományos kutatás utján" szerzett adatait, hogy t.i. Jézus már 20 éves kora előtt megnősült, majd első felesége vagy meghalt, vagy attól elvált s másodszor nősülve Márta nővérét, Máriát vette volna el, — ezeket a "tudományos" adatokat én magával Jézus szavaival /Máté 19:6, Márk 10:9, 10:11 és Lukács 16:18/ cáfoltam meg. 18
