Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám

Cseh Tibor /Midland Park, N.J./

SZÍ - ESZ - I - É' C S

Beszélgetek uj amerikai ismerősömmel.- Bocsánat, mi is az ön neve? - kérdi zavartan.- Mister Cseh - mondom lassan, magyarázóan.- Hogyan? Mister...Czé?- Nem, kérem. Mister Cseh - ejtem ki eltúlzott szájmozgással .- Áhá, Mister Kszee!- Nem, nem - mondom szeliden, de határozottan. - Mister

Cseh.

Elkomorodik.- Hm. Mister.. .Mister Gikszej - mondja és majdnem elhargtpja a nyelvét.- ó,nem - sóhajtom. - Mister Cseh, olyan, mint a "challenge“ első fele, lendzs nélkül, de igy igen halk há-val a végén.

Szünet. Töprengve hallgat.- Azt nem lehet kimondani.- Vagy olyan, mint a “check"', ká nélkül és halk há-val.- Mister Csekk - mondja örömmel és két ká~val. -Érdekes név. Furcsa név, bolondos név, nem gondolja?- Az őseim nem láttak a jövőbe - mentegetőzöm.- ön persze lengyel.- Nem. Magyar vagyok.

ö, magyar! Azért ilyen nehéz név. Ezek a szláv: nyelvek annyira mások.- Nem szláv nyelv - igazitom ki.- Nem? - hüledezik. - Elnézést! - Emlékei közt kutatva maga elé mormogja ; németek, osztrákok, Habsburgok, magyarok. . .Homlokáéra csap: germán nyelv!- Nem, kérem, nem germán nyelv - mondom kicsit sértődötten és arra gondolok, hogy vajon mit tanulhatott tizenkét évig az elemiben és a középiskolában és vajon mennyit tudhat a differenciálegyenletekről, Solon nézeteiről és Anatole France szkepticizmusáról? Eszembe jut, hogy mennyi mindent megtanultam én Guatemaláról, vagy Nicaraguáról a magyar gimnáziumi nevelés és földrajztanárom jóvoltából .- Nem vagyunk sem szlávok, sem germánok - magyarázom csüggedten. Ezer éve be vagyunk ékelve közéjük, rokontalanul, árván, Ebbe pusztulunk-veszünk. Elődeink nem voltak jó telekszakértok

teszem hozzá, hogy érthetőbb legyen.

Részvéttel néz ráirm- Európában mindig bajok voltak és vannak.- Igen - felelek szórakozottan s majdnem szarkasztikusnak érzem válaszát. Kubára meg Csilére gondolok, vagy az argentínai, tömeges emberrablásokra. De eszembe jutnak anewarki ás sanfranciscói égő gettók is a hatvanas évekből, a lelőtt ohioi diákok, Wounded Knee ostroma és nyujorki barátaim, akik sötétedés után nem mernek kimenni az utcára.

1

V

\

\

7