Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám

szül számolt, ahogy a nyájas olvasó képzeli, sem pedig úgy, hogy bi­zonyos dolgokat, például gyököt vonni, tudott, más dolgokat, példá­ul logaritmust keresni, nem — Martin semmit se tudott. Illetve... az első osztályban mérhetetlen erőfeszítés árán végül is össze tu­dott adni két számot. Két év múlva — harmadikban — hármat. Ne­gyedikben, férfivá érése küszöbén, négyet. . . Martin minden félévben és minden év végén kegyelemjegyet ka­pott matematikából, kettest, mert a hármast túl szigorú osztályzat­nak vélte a tanári kar, a többi tárgyból természetesen mindig egye­se volt, és ha Sen tanár urnák jókedve támadt, és a változatosság kedvéért nem óhajtott családja kinai származásáról vagy tibeti szü­letésű dédapjáról mesélni, akit egy ázsiai utleiráson föllelkesedve nemrégiben talált ki, akkor a táblához szólította Martint, föladott neki öt számot, és a matematikaóra úgy elrepült, mint az álom. És igy teltek az évek, vidáman és békességben, és Martin a kegyelemket­­tesével följutott a nyolcadikba, és akkor, annak a tanévnek a kü­szöbén, amelynek a végén érettségiznie kellett, borzasztó dolog történt. — Uraim — jelentette ki Sen tanár ur a konferencián -- én vagy idegileg összeomlók vagy azonnal kivándorolok Sanghajba, ahol őseim bölcseje ringott. Ha legalább egy évig vártak volna ezzelí — De hát mi történt? — kérdezte az igazgató az asztalfon és szétvetette karjait, mire mindenkiben megfagyott a vér, mert azt hitték, nevetni fog. — Talán csak nem szakadt be megint a pince plafonja, más szóval a tornaterem padlója, mint négy évvel ezelőtt? Vagy hat évvel ezelőtt? — Azt nem tudom — rázta meg a fejét Sen tanár ur —, de az urak még nem. ismerik az Országos Iskolatanács legújabb rendeletét. Most jelent meg. Tekintettel arra — kezdte olvasni Sen tanár ur a zsebéből előhúzott nyomtatványt — hogy a természettudományok, de kivált a matematika egyre jelentősebb szerepet játszik az emberi társadalom fejlődésében,- a jelen tanévtől kezdve a klasszikus gim­náziumok tanulói is...és ha szabad megjegyeznem^ mi klasszikus gim­názium vagyunk...kötelesek matematikából érettségi vizsgálatot ten­ni.. Ez áll itt svarc-auf vájsz, ahogy a kínaiak mondják. Végem van. A tanári szobában egy pillanatra halotti csönd támadt. Elsőnek a tornatanár szólalt meg: — Tényleg nem tud megoldani egyetlen példát sem? Valami kis butaságot? — Mondjuk egy könnyű számból gyököt vonni? — kérdezte a franciatanárnő. — Megoldani...gyököt vonni — sóhajtott Sen tanár ur — negye­dikben megtanult négy számot összeadni, és itt megállt. De hogy ne legyenek illúziók: abban a négy számban egyetlen kilences se lehet. Csak alacsonyabb számjegyek, lehetőleg hatosok, négyesek, esetleg egy-két ötös. — Uraim — szólalt meg határozott hangon az igazgató —, ha már idáig fölvittük, akkor most nem hagyhatjuk cserben. Aztán van itt egy másik probléma is. Hét éven át egész jó osztályzatot kapott matematikából, ha nem tévedek kettest, és most hirtelen nem tud le­érettségizni. Mit szólna ehhez az Országos Iskolatanács? A végén még leleplezne bennünket. Az érettségin adasson össze vele négy számot — adta ki a rendelkezést Sen tanár urnák. — Ez legyen az érettségi tétele, és kész. — Ez sajnos nem megy -- ingatta a fejét Sen tanár ur. — Elő­ször is a matematikai érettségi egyenletekből, törtekből, logarit­34

Next

/
Thumbnails
Contents