Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
mivel eddig még értelmes választ nem kapott* VÁLASZ* Népünk halálos ellenségével nem lehet kiegyezni, csak ki lehet szolgálni, vagy küzdeni kell ellene, ahogy lehet! REALIZMUS? "Barátunk az ellenségünk ellensége!" — Seres Péter, Hollywood, CA. Kedves Péter! Az ITT-OTT Baráti Közössége se közvetve, se közvetlenül nem mondott ki semmit. Madarász cikkének főcíme* "Egy ember véleménye." Minden vélemény közlésre kerülhet a lapban, ha egyébként bizonyos mértéket megüt -- és ha nem sért másokat vagy a közizlést. -éji MIRŐL LEHETNE ÍRNI? ITT-OTTnak* Legutóbbi (8*2) számotok gondolkodóba ejtett. És ha nem vigyázok,* melankóliába. Tele volt szánalommal-bánalommal, sóvárgással, dorgálással* fejmosással, katekizmussal. Tartalmilag szegény érzelgősségben a gejlességig terhelt. Miért nem próbálunk kigyógyulni ezekből a kesergő félmisztikus, félvallásos honvágyas betegségekből? Mintha az ötvenes évek vallásos embere olvasta volna lopakodva az Uj ember sorait, úgy éreztem magam. Nem volt benne a nyüzsgés, a jelenünk konkrét, eseménydus problematikaja, gazdag emigráns életünk ezernyi történése. Az ITT-ÖTTból általában hiányoznak az események, a leiró történések és az azokból levonható következtetések elemzése. Hiányoznak a hazai események és nem-események, kisebb-nagyobb hirek, hangok és némaságok. Ezzel szemben túl sok a felesleges vita. Itt van pl. az unásig letárgyalt otthoniakkal való kapcsolatunk témája. Mivel mindenki csak az igazán bűnösök nem járnak haza (tisztelet a kivételnek), fogadjuk már el azt a javaslatot, hogy az anyaország nélkül nem művelhetünk se magyar kultúrát se magyar vallást, se magyar kutyagumit. így kapcsolatainkat az otthonmargdtakkal nem csak tartani, hanem dinamikusan fejleszteni is kell. Es továbbmegyek* nekünk kell átvenni a kezdeményezést, hogy ne csak kabosokat küldjenek ki hozzánk. Nos ez érdekben kevés történik lapunk hasábjain. Még mindig ott tartunk, hogy úgynevezett antihidverokkel, antinyelvkongresszusosokkal leülünk vitázni. Kérlek, hagyjátok ki ezeket a hangokat. Az ITT-OTT nem hirdetőrovat, faliújság vagy villanyoszlop. Ne tűzdeljenek rá mindenféle álproblémának látszó, unalmas, irredenta maszlagot. Kérlek benneteket, a Szittvakürtöt. Hídfőt, az Ősi Gyökeret ne idézzük. Se a Kanadai Magyarságot. Idézzék ezek az újságok egymást. Vitatkozzanak ok az áltémákon, a komolytalanságokon. De ne is támadjuk ezeket a drakula-lapokat, mert csak pocsékoljuk a rotaprintünket vagy stencilt, és ezeknek az álvitáknak csak az a sajnálatos vége, hogy a fiatal magyaroknak a szaváj semmibe sem fogják venni. Lehúzzák a nívónkat. Ne idézzetek az Ősi Gyökérből ég egyéb sumerista, Írásokból és a sumerológusok kongresszusainak le nem játszódott badarságaikról. Esküszöm, hogy a sumerológusokat (akik a magyar rokonságot feltételezik) alvilágon senki nem veszi komolyan. Jól ismerem a magyar nép eredetével foglalkozó komolyabb történészeket és antropológusokat és véleményüket a sumerológusainkról. Egyetlen komoly tudósunk nem foglalkozott a témával a modern történettudományok kezdete óta, de nem is fog olyan akadni, ski a leghalványabb régészeti, antropológiai, Írásos vagy néprajzi adat hiányában ezt a fonalat követné. Úgyszintén elfelejtettük a múlt század legnagyobb antropológusának, Török Aurélnak azt a kis "kilengését," amiben a magyar—ainu (Hokkaido szigetén élő bennszülöttek) 36
