Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám

me first" mondókája közepette mutatta be nekem Laci a kis Emesét és a még kisebb Grétit. "You are Uncle Alex, aren't you?" kérdezte a nagyobbik. Mielőtt válaszolhattam volna, már kijött Laci felesége és neki is bemutatott« "You know this is Alex, the guy with whom we were such great friends when I was still living in New York." Ingrid nyájasan mosolygott és mutatta, hogy merre menjek a házba. Mindjárt átvette a szót* "Leslie, please get some ice from the fridge downstairs, I forgot to fill the ice-tays in the kitchen." "O.K., honey" válaszolt Laci engedelmesen, és máris eltűnt.

Ingrid egy kis tál rágnivaló perecet és kekszet tett elém, hagymás izü körözöttel. Közben Laci már felhozta a jeget és szép füstölt poharakban egy tárcán a Cinzano vermutot. Amint elém tette a poharat, restelkedve közölte, hogy pár percre még nem tud leülni velem, mert még nem fejezte be a füvágást és ezt szeretné már maga mögött tudni. Bejelentése meglepett, de természetesen csak azt mondtam, hogy nyugodtan fejezze be a füvágást. Ingrid szintén elnézést kért, hogy a konyhában a^vacsorát kell megnézze, de csak egy • "minute" és visszajön. Kintről a kislányok élénk kacaja és angol csevegése keverődött a puli ugatásával.

Magamra maradtam. Érdekes fogadás ez, gondoltam magamban. Furcsa az élet, sohse gondoltam volna Laciról, hogy ót is el tudja igy nyelni a szabörbia mindennapi szürkesége. Mi az, ami Lacit igy megváltoztatta? Még emlékszem a new yorki érkezésére, mikor a Szt. Imre teremben a többi menekülttel együtt mesélt a budapesti harcokról. Bátor gyerek volt — ezt jól tudom! Nem csak a meséiből Ítélem igy. Még mindig szemem előtt van egy jelenet, ami a Yorkville-i biliárdteremben játszódott le. Sorba álltunk, hogy használhassuk az egyik biliárdasztalt. Sokan vártak a többi asztalnál is. Laci vadonatúj csöves nadrágban feszengett. Lábán fehér cipő világított, amit szintén első fizetéséből vett péntek délután. Még a vak is láthatta, hogy Laci ujamerikás fickó. Amint éppen mi kerültünk volna sorra, egy másik asztaltól e’lébünk vágott két, jól megtermett new yorki vagány és Laci kezéből kivették a dákót. 0 majdnem bocsánatkérőén kérte azt vissza. A nagyobbik new yorki — egy jó fejjel magasabb volt nálunknál -- kis szemeit összehunyoritóttá és Laci arcába böfögött. Undort és meghökkenést láttam Laci szemében, de még mindig udvariasan -- igaz, borzasztó angolsággal — kérte viszsza a dákót. Erre a második utcai-vitéz is odalépett mellé. Váratlanul Laci fehér cipőjére köpött egy vastagot és azt a sarkával, nem a leggyöngédebb lépéssel szétmázolta, belepréselte a cipő orrába. Egy halk nyögés csúszott ki Laci összeszoritott fogai közül. A következő másodpercben, majdnem könnyed mozdulattal, egymásnak zúzta a két vagány fejét. Nagyot reccsentek. Laci nem számította ki pontosan a két fej Ívelését, amikor galléruknál fogva egymás felé rántotta a két meglepődött tököt. A magasabbik állkapcsa-fogsora és az alacsonyabbik homloka ütköztek össze. A magasabbik rádőlt a biliárdasztalra. Orrából, szájából fröcsögött a vér és a biliárdasztal zöld tetejét pirosra festette. Az alacsonyabbik az asztal alá csúszott. Két keze a homlokán tátongó repedést fogdosta, mig ujjai között folyamban bugyborékolt a vér. Én ekkor kaptam csak észhez. Az asztal mellett heverő egyik dákót felragadtam és ezzel vágtam fejbe egy harmadik new yorkit, aki Lacit hátulról akarta elkapni. Egymásra néztünk és gyorsan kisurrantunk a teremből, nem akartunk magyarázkodni a rendőrségnek.

"What do you think of the car?" kérdezte tőlem Ingrid. Most vettem csak észre, hogy visszatért a szobába és zavaromban akaratlanul magyarul válaszoltam. "Szép, szép a kocsi." Ingrid is zavar7