Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám

PIPAFÖSTMÉl

E napokban csöndes ünnepet ülünk? ezzel a számunkkal lezárjuk immár nyolcadik szerkesztési évünket.

Örömteli szivvel állunk meg egy hálaadó pillanatra ezen a ponton. Örülünk, hogy ennyi éven keresztül sikerült elárvult, sokszor hitevesztett szétszórtságunkat szerényen bár, de mégis hatásosan szolgálnunk| és hálásak vagyunk, hogy nehéz körülményeink közt is megadatott nekünk erre a munkára az erő, a lehetőség és a mód. Köszönet érte mindazoknak, akiket köszönet illet.

Nyolc év megpróbáltatásától megerősödve, tekintsünk felfrissült kedvvel az újév elé. Dolgozzunk továbbra Í3 abban az uj szellemben, amiben eddig munkálkodtunk. Legyen mindannyiunk feladata ezután is ennek a szellemnek a hirdetése és terjesztése a magyarság soraiban. Küldetés ez, melynek célja egyéni és közösségi megújulásunk szívben és lélekben egyaránt, egy szebb, boldogabb, emberi jövő reményében, -éji

— Rakjam hát lángra bus, redvés kedvünk?

— Ne bántsd, azért csak tovább vitézkedjünk.

Szétszórt máglyáink még ki nem hunynak, Álmodjunk harcot szegényi magunknak.

Sötét a világ, kell tűz, ha lobnyi,

Kell a gyújtáshoz mindég újból fogni.

— Jó éjszakát, ni, virrad a lápon.

— Jó reggelt mégis, hajh, bajtárs barátom.

Ml

5