Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
HOZZ Á SZOL ÁSÓ K, L E V E L E K Sumer Rokonság és Fel I os_ Történe lem Kutatás Kedves Barátaim, Elnézést kérek a hosszú hallgatásért. A mellékelt csekk kelte mutatja, milyen régóta készülök írni. Mentségem, hogy én is vártam egy kis értesítést Tőletek, de bizonyára más is úgy van, mint én. Különben a lap legutóbbi számai fogalmat adnak a kör tagjainak munkájáról. Én is sokaknak szeretnék válaszolni külön-külön, de egyelőre csak ezt a pár sort küldöm, üdvözletemmel a kör mindenegyes működő munkatársának. Örülök, hogy mások is foglalkoznak a sumér rokonság körüli ködösítés felszámolásával /Fazakas, Homonnay, 1975:2, 32-36/. Csak az szomorú, hogy az igazság keresése "merész kiállásnak" számit, még a mi körünkben is. Persze még szomorúbb az, hogy sokak szerint szégyenletes dolog volt idegen professzoroknál tudakolni az igazságot. Úgy látszik, a magyarság tudatos félrevezetése nem szégyen. Erkölcsi felfogás dolga, hogy mi szégyen, mi nem, mi a fontosabb: az igazság, vagy a béke. Aki minden áron békét akar, az ne kívánjon igazságot, az megérdemli, hogy orránál fogva vezessék. Talán jó lesz megemlíteni azt is, hogy miért csinálunk ilyen nagy dolgot egy "semmiségből." Azért, mert a rothadás mindig apró, szemmel alig látható csirákból fejlődik pusztító betegséggé. A magyar történelem dicsőséges, évezredekre visszanyúló valóságait nem szabadna hazug cicomázással elferdíteni. A valóságos tények minden mesénél ékesebben szólnak. Reméljük, hogy a magyarság többsége torkig van a hazugságokra épített "lelkesítő" propagandával. De a magyarság történeti igényeit sem lehet tudománytalan álomképekkel alátámasztani. A sumér-magyar "azonosság" eszméje, mint tudományos elmélet, halva született dolog, és nemzetközi viszonylatban a magyarsággal szemben csak nevetséget és gyűlöletet eredményezhet. Képzeljük csak el, micsoda csemege lesz a románok számára a sumér—magyar azonosság lebunkózása, és ebben az egész tudományos világ helyeselni és támogatni fogja őket! Tévedések elkerülése végett szeretném kijelenteni, hogy a sumér—magyar rokonság ténye nem vitás. De más a rokonság és már az azonosság. Sumér—magyar azonosságról beszélni csak fél komoly társalgás keretében lehet, de azt tudományosan bizonyítani képtelenség, arra nemzeti politikát alapítani semmiképpen sem szabad, vallási alapnak választani pedig tiszta őrültség, hacsakaztnem tartjuk, hogy minden vallás őrültség. Szerintem nem minden vallás babona, de persze vannak olyanok is. Akiknek babona kell, azokkal fölösleges vitatkoznunk. De a magyarság ebben a válságos időben az élethez való jogáért, az igazságért harcol. Ha mi egymás közt nem becsüljük és nem keressük az igazságot, hogyan várhatjuk el akkor másoktól, hogy elismerjék a mi igazságunkat? Hiszen a legtisztább igazság elismertetése maga is óriási nehézségekkel jár! Hogy képzelheti valaki, hogy egy álomképnek az elismertetése könnyebben lehetséges? És a sikertelenséget miért kell minden áron teljes győzelemnek szétkürtölni a gyanútlan, jóhiszemű magyarság között? Miután lapunk a szabad eszmecsere hive, sajnálom, hogy a sumer—magyar azonosság áI Iáspontja nem nyiIvánu11 meg ke I Iő formában, Rozgonyi Rezső néhány megállapításától eltekintve /I974:5, 42. oldal/. Meg kell azonban jegyezni, hogy a sumér—magyar azonosság hívei külön folyóirattal rendelkeznek /Ősi Gyökér/ és újabban egy angol nyelvű könyvet is terjesztenek /The Sumerian Wonder/, úgy hogy nézeteikkel bárki könnyen megismerkedhetik. A legtöbb, amit a sumér—magyar azonosság hajszolói elérhetnek, az, hogy hozzásegítik a sumér—magyar rokonság tényét a szélesebb körben való elismertetéshez. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy még a magyarság körében is sokan mereven el zárkóznak a sumér rokonság bármilyen formában való elismerése elől. Elvégre a legtisztább tudományosság szerint az egész emberiség egy fajt alkot, és ezen felül mi rokonság-35
