Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám

idejük jut — ezt a kevés időt csak a legtisztább forrásból származó, csak a legszinvonalasabb, a gondosan és szépen müveit, a legmagasabb, művészi szintű kulturkincsekre érdemes szánni. A magyar kultúrát az becsüli igazán aki magával és másokkal szemben is a minőségre tart igényt.

Az Iskola sikerének és fennmaradásának negyedik főoka az, hogy az Iskola mindig bátran meritett az élő, a jelenleg is alakuló, változó, főleg Magyarországon, de Erdélyben, Szlovákiában, Kárpátukrajnában, Jugoszláviában és a Nyugat országaiban is állandóan alkotott, eleven, gazdag magyar kultúrából. Az iskola tanulói eljárnak cserkésztáborokba és az Anyanyelvi Konferencia balatoni, meg sárospataki nyaraló nyelvtanfolyamaira, tanulnak erdélyi költőkről és tanulnak palóc népi táncot, megnéznek magyarországi filmeket és meghallgatnak németországi magyar Írót; a tanítók eljárnak külföldi és magyarországi kulturális, tudományos, tanügyi és anyanyelvi konferenciákra és olvasnak budapesti, kolozsvári, müncheni, pozsonyi, szegedi, újvidéki és Ada, Ohio-i folyóiratokat.

A magyar kultúra nem csak itt, vagy ott igazi, hanem mindenütt, ahol csak a világ 15 millió magyarja él, és nemcsak volt, hanem van is, meg lesz is; tőlünk is meg gyermekeinktől is függ, hogy milyen lesz. Gyermekeinknek -- magyar jövőnknek — ezért nem vágyálmokra, hanem eleven valóságra van szükségük. Az Iskola hiszi azt, hogy a múltat nem visszavágyni kell, hanem tanulságul érteni, a jelent nem tagadni, gyűlölni és félni kell, hanem formálni, alkotni és jobbítani és a jövőt nem gyermekeinkre hagyni kell, hanem nekik és velük megteremteni, nemcsak remélni, hanem létrehozni, hogy ne áldozataként, hanem művelő mestereként élhessünk, Magyarok a világban.

Ebben a hitben dolgoztunk tizenöt évig, ezzel a hittel dolgozunk továbbra is.

NÉPMŰVELÉS

Milos Crnjanski /1893 - /

Az első világháború után jelentkező uj irónemzedék kiemelkedő egyénisége. Sokat utazott, müveiben erősen észlelhető az utazás, az elvágyódás motivuma. Irodalmi pályafutásának kezdetén, mint költő jelentkezett — verseskötetének cime: Ithaka lírája /Lirika Itake/. Ezek a versek a frissen sajgó háborús emlékek, és a fájdalmas kiábrándultság jegyeit viselik magukon.

Müveinek alapeszméje a kölcsönös szeretet gondolatának hirdedése. Regényei a Carnojevic naplója, az örökös vándorlás a szerb irodalom két világháború közötti korszakában a modern regény nyitányát jelentik. Irt drámákat és esszéket is, hosszú ideig pedig

újságíró volt. Több mint két évtizedes távoliét után 1965-ben tért vissza hazájába, ez idő alatt — részben diplomataként — bejárta Európát, emigrációban is élt.

Apoteózis c. írásából mutatunk be részleteket, Csuka A. fordításában;

30